csak néhány nappal később, kedden reggel vittem be Miát a kórházba, hogy nézzék meg, miért nem kap rendesen levegőt, van magas láza, fáj minden tagja, stb.
Már a hétvégén nyavajgott, hogy nem nagyon érzi magát jól, de aztán kedd reggelre ez már nagyon rossz lett, úgyhogy végül a kórház mellett döntöttem, mert ha ide megyünk fel az orvoshoz, akkor nem biztos, hogy rövidesen orvos is fogja látni. Próbálják itt is csökkenteni az orvos-beteg találkozókat, de ez most megitélésem szerint nem volt elkerülhető.
Első lépésként egy ránézésre sokat látott nővér vizsgálta meg, aki azt mondta, hogy majd várni kell, sokat, hogy orvos is megvizsgálja, és nem akarnánk-e mégis a házi orvost meglátogatni. De akkor már nem akartam menni sehova. Aztán néhány óra elteltével úgy 10-fél 11 körül jött egy fiatal orvos, hogy menjünk a röntgenre és utána jelentkezzünk. Szerencsénkre, visszafele útban összefutottunk vele ismét és akkor berántott bennünket egy kis szobácskába, amilyenekkel a sürgősségi tele van. Ott meghallgatta Miát, csináltak EKG-t. Kisvártatva elkészült a röntgen lelete is, nem tüdőgyulladás, de valami mellkasi fertőzés, ők legalábbis így nevezik. Doxycyclin lett a dolog vége, amiből gyanúm szerint az első 2 iziben ki is jött Miából. Csak később jutott eszembe, hogy általában úgy szoktuk ezzel csinálni, hogy reggel egyet, és este a másodikat, ugyanaznap. Úgy kevésbé megterhelő a gyomornak, kisebbíti a lórugás hatást.
Aztán szerdán vagy csütörtökön hívtak a fogműtét miatt, hogy esetleg nem tudnánk-e pénteken, azaz ma, menni, mert lett egy hely. Mikor vázoltam a hölgynek, hogy éppen előző napokban volt benn kórházban és antibiotikumot kap, akkor abban maradtunk, hogy jó ötlet lenne, de nem most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése