A cicáknak kellett volna almot venni, ami persze nem azt jelentette, hogy az utolsó pillanatban mentem boltba, hogy vegyek, hanem többször fenn voltam a Sparban, hogy vennék, akár kiszakadtat is, de nem volt. Aztán már 22-én, mikor fenn voltunk, és még mindig nem volt, megkerestem az üzletvezetőt, hogy mikor lesz, de nem tudott válaszolni. Hétfőn, mikor hívtam őket, kiderült, hogy egy darabig nem is lesz az a típusú alom, amit keresek, mert nagyon sok esetben kiszakadt a zsák és a vevők nem nagyon tolerálták már, így visszahívták az összeset, egy darabig nem is lesz. Na, de addigra már nálunk vészhelyzet volt, valamit tenni kellett. Így amikor elmúltak az ünnepek, csütörtökön expedíciót szerveztünk, és a gyerekekkel együtt lementünk az Aldiba, alomért és macskakajáért. Maya kivételével mindenki jött, ő a barátnőjénél volt. Így négyen hazahoztunk 2 nagy zsák almot, cicakaját egy darabra, és pár apróságot még. Nagy segítség volt, hogy lejöttek velem, egyedül képtelen lettem volna ennyi mindent hazahozni. Még jó, hogy hátizsákból egész jól állunk, így mindenki hozott egyet magával.
Most azért látszik, hogy mennyivel egyszerűbb bevásárolni, ha megy az autó. Biztos nem árt egy kis sétálgatás, de néha megerőltetőnek tűnik. Most, a csütörtöki nagy jövés-menés után (háromszor kellett elmennem a nap folyamán) arra jutottam, hogy tetszik, nem tetszik, nagyon muszáj lefogynom. Ez így tovább nem mehet. Másnap alig bírtam talpra állni.
Nagyon régről, gyerekkoromból emlékszem a hétvégi piacra járásokra, a küzdésre a szatyrokkal, hogy vártuk a 49-es buszt, aztán a sok csomaggal fel kellett mászni a hegyre. És akkor még ebben benne volt az is, hogy valakinek oda kellett állni a Fény utcai pékséghez a sorba, hogy finom kenyeret vigyünk haza. Egész sokáig csak a piacon volt tőkehúsféle meg baromfi, úgyhogy azért mindig le kellett menni. Aztán később kibővítették a Tüske utca sarkán álló közértet, ott is lett egy hentes, amit nagy csodálkozásra egy fiatal hentes legény vezetett, még nagyobb csodálkozásra, nagyon sikeresen. Egész addig ment jól a hentes boltnak, amíg ő volt ott. Egyszemélyes kis üzlet volt, de nagyon jó volt. Akkor az ember előre le tudott adni rendelést, és csak érte kellett menni, Lacikához. Az azért lényegesen közelebb volt, meg ha jól emlékszem, oda már csak akkor sétáltunk le, ha sétálni való kedvünk volt. Addigra már volt valami autó mindig, amivel le lehetett menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése