Mikor felkeltem 3/4 6-kor, néztem, hogy mi van Zsókával, mert nagy volt a sötétség nála, holott ő már 6-kor indulni szokott. Benyitottam hozzá, hogy mi van és akkor mondja, hogy nincs áram. Nekem addig fel sem tűnt, hogy nem működik az elektromos óra a szobánkban.
Lejöttem, gyertyát gyújtottam, mert a fiúk fejlámpái mindig szerteszét van, így neki sem láttam megkeresni. El kezdtem körülnézni, hogy mi lehet a gond, de a szomszédok még mindannyian aludtak, így nem látszott, hogy csak nálunk van-e baj. Kinn az óra alatt a főkapcsoló fel volt kapcsolva, csak itt benn az ajtó felett a kapcsolótábla főkapcsolója volt lecsapva. Közben Zsóka elment, én meg megpróbáltam visszakapcsolni a rendszert, de nem ment. Így aztán felébresztettem Csücskömet, hogy jöjjön, mert nem boldogulok egyedül. Hála az égnek, ő legalább tudta, hogy hol kezdjem, mi lehet a baj. Lekapcsoltam az összes kismegszakítót, és
egymás után el kezdtem visszakapcsolgatni. Mikor eljutottam a Fi-reléhez, kiderült, hogy ott van valami baj. Ez a felfedezés annyiban segített, hogy tudhatóvá vált, hogy a konyha a bajforrás, mert a Fi-relé csak a konyha vezetékeihez csatlakozik. Ennél a fázisnál már láttunk is néhány dolgot.
Akkora szerencsém van, hogy Csücsköm még félálomban is tud hibakeresésben gondolkodni. Így a következő mozdulatra lekapcsolt 2 hosszabbítót, amik a hűtők mögül adják az áramot egy csomó, az asztalon és a konyhában levő gépnek. Forralónak, mosógépnek, szendvicssütőnek, kenyérpirítónak. A forralót átmenetileg átdugtam egy másik lukba a nappaliban, hogy legalább kávét tudjunk inni. Mikor kikapcsoltuk a 2 hosszabbítót, akkor már működött a konyhai világítás is.
Innen mentek a dolgok a saját medrükben, én készítettem Csücskömnek a kaját, ő pedig készülődött. Végül a hibakeresés akkor fejeződött be, mikor a gyerekeket már betettem a suliba és hazaértem. Előkerült a bajkeverő, az a hosszabbító romlott el, amelyikbe a mosógép volt dugva. Ezt kellett lecserélni. Még szerencse, hogy nem volt nagyobb baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése