Dominik

Valamikor egy nyári reggelen, jó korán felhívtak bennünket telefonon, hogy előreláthatólag decemberben fog születni egy baba, akinek szülők kellenének. Az édesanyja épphogy nagykorú, nevelt gyerek volt, most utógondozott (értsd: állami gondozott, aki nevelőszülőknél nőtt fel valamikortól). Mint később kiderült valami szemprobléma miatt látáscsökkent, ezért utógondozott. Ahonnan szóltak, az egy olyan hely, ahol alapítványi formában segítenek különböző egyébként zűrös egzisztenciáknak rendezni valamilyen formában az életüket. Lakást, ételt, munkát kapnak. A következő telefon már arról szólt szeptember közepe után néhány nappal, hogy a mama kórházba került, próbálják benne tartani a gyereket, mert megrepedt a burok. Ezzel néhány napig kísérletezett a közeli kisváros kórháza, majd átszállították a megyei kórház szülészetére, mint kiderült később, igen okosan. A gyerekecskét végül császárral szept. 28-án megszülték. Érzésem szerint az egyik ok, amiért császározták, az az volt, hogy nagyon gyöngécske lehetett, a másik, hogy a mamája olyan volt mint egy cérnaszál. Tűbe lehetett volna fűzni. Nem tudom, kinek mond valamit az az adat, hogy a baba Apgar tesztje 2-5-8 volt néhány perc differenciával. 2,5 órásan átszállították a közeli gyerekkórház intenzív részlegére, ahol inkubátorba és lélegeztetőgépre tették. Később derült ki számunkra, hogy miért lett ő ilyen koraszülött: a mamája, annak ellenére, hogy lett volna mit ennie, válogatós volt és nem evett szinte semmit -> éhezett, a gyerek pedig menekült kifelé. Ja, a születési adatok: 1,40 kg, 42 cm. Az illetékes gyámhivatalba leutaztunk kb. 3 héttel a baba születése után, hogy az ilyenkor szükséges nyilatkozatokat ki-ki megtegye és mi utána még lementünk engedéllyel a babát meglátogatni. Dominik lett a neve. A 3 hét alatt 1,40-ről felhízott ha jól emlékszem 1,90-re, aztán a látogatásunk után úgy meglódult, hogy nov. 13-án már 3 kg feletti súllyal hozhattuk el. De előtte még feljöttek a gyámhivataltól környezettanulmányt készíteni és csak nagy nehezen nov. 12-én faxolták el azt a határozatot, amit kb. 1 óra alatt meg lehetett volna írni. A kórház már azt mondta, hogy nagyon kéne vigyük, mert minden nap újabb és újabb lehetőség vmi fertőzés összeszedésére. Szóval hazahoztuk. Hát jól megbolydult itthon az élet. A nagyobbak nagyon kergék voltak hetekig. Aztán voltak izgalmak is bőven. Ami történt, nagyjából a következő volt:Keddi napon jöttünk haza a babával, szerdán itt volt a védőnő, csütörtökön az orvos és pénteken tört ki a balhé. Délután nem evett túl sokat, de ez nem volt olyan riasztó, mert előtte való napokban rengeteget evett. Az adagja lett volna minimum 450 ml, ehelyett evett 560-600-akat. Gondoltuk megtelt. Este a fürdetéskor tiltakozott a fürdés ellen, de ez már csak éjjel kapott jelentőséget, mikor egyszercsak nem vett levegőt. Este elmentünk vásárolni, mert a párom édesanyja itt volt, és mikor hazaértünk este 10 után, akkor az derült ki, hogy nem evett du 3 óta egyáltalán. Eléggé sápadt volt. Ott álltunk körülötte, hogy akkor most mi van? Láza nem volt, mint később megtudtuk, az újszülöttek és a koraszülöttek kihüléssel reagálhatnak dolgokra, nem lázzal. Egy kicsit még ott topogtunk, és aztán kezdtünk széledni, ki-ki dolga után, hogy majd kialakul, mi lesz a babával. Ehhez képest én pár lépésnyire voltam, a párom még ott állt mellette, mikor egyszercsak szusszant egyet és utána nem vett levegőt. A párom rémülten mondta ezt, atán odakapott a gyerekhez és elkezdte lélegeztetni. Én rontottam a telefonhoz, hogy hívjam a mentőket aztán páromat utánaküldtem az anyukájának, hogy legalább egy kabát legyen rajta míg lenn az utcán várja a mentősöket. Hiszen nem akartuk, hogy a 3 másik gyereket felcsengessék. Mire ideért a mentő, a gyerek egész magához tért, már nézelődött és vett levegőt is. nem messzire vittek bennünket kórházba, kis hitetlenkedés után. Nehezen vette be a gyomruk, hogy szilárdan állítottuk,nem lélegzett. A szépsége a dolognak, hogy a közeli kórháznak , ahová a mentősök vittek bennünket a hitetlenkedésük miatt, nem volt se lélegeztető gépe, se inkubátora, se intenzív osztálya. Nem is maradhattam ott éjjelre. A kórházból tovább vitték éjjel, gyanítom akkor megint nem lélegzett és addigra már erősebben megduzzadtak az álla alatti nyirokcsomók. Ezek végül szombat délutánra már "hatalmasra" nőttek és vörösek voltak mint a pattanások szoktak lenni. Egész vasárnap hajnalig lélegeztették, akkor ő saját maga szedte ki a tubust a szájából. Azóta spontán légzik. Antibiotikumot kapott infúzióban és még fél deci vért, mert annyira rosszak voltak a laborerdeményei, olyan vérszegény volt. Ez persze nem nagyon csoda, hiszen az anyukája míg az alapítvány telepén volt, koplalt, nem ízlett neki az otti ennivaló, de egyébként sem volt egy díjbirkózó. Ja és az orvosok azt modják, hogy ez egy felsőléguti fertőzés: mandulagyulladás, nyirokcsomó gyulladás és tüdőgyulladás. A két előbbi okozta valószínűleg a légzés kimaradását. Na ezt túlélte, mi is. Ez kb 2 hét kórház volt. Nem kívánom senkinek ezt végigélni.