Új engedély

Próbálom röviden az új engedélyünk történetét leírni. Szóval, mikor Maya örökbefogadása jogerőssé vált, el kezdtük intézni a következőhöz az engedélyt, mert az első engedélyünk lejárt.
Ezzel egész addig nem volt semmi baj, amíg a TEGYESZ különböző szakértői írták le a szakvéleményüket, hiszen mindenki azt írta, hogy javasolja a további gyerek-gyerekek örökbefogadását. Elküldték ezeket az anyagokat a kerületi gyámhivatalnak, és egyszerre csak azt a választ kaptuk, hogy nem vagyunk alkalmasak örökbefogadásra, és hogy lehet fellebbezni a közigazgatási hivatalnak.
Az első fokú határozat indoklásából idézek majd néhány passzust. Ugye nálunk a 3 nagyobb 10-10 hónap különbséggel jött, és mikor itt volt a családgondozó, ő kérdezte, hogy mi van a babakocsikkal, illetve hogyan oldjuk meg a levegőztetést. Erre mi mondtuk, hogy nincs is babakocsink, sőt nem is lesz, mert nem is tudnánk levinni 2-3 babakocsit a 3. emeletről, de még ha tudnánk se akarunk babakocsit, hiszen nem túl messze laktunk a Margit krt-tól, tehát nem akarjuk, hogy a gyerekek a benzingőzt szívják. Kengurut használunk, illetve a dombokra szoktunk a közelben feljárni. A szakvéleményben ez valamilyen rövidebb formában jelent meg és ebbe a gyámügyes, mint szerinte megfelelő pontba belekapaszkodott. A másik, ami izgalmas volt, hogy nem találta megfelelőnek az anyagi helyzetünket, holott tudta, hogy előző év végén vettünk új kocsit és nyilvánvalóan nem csak a bejelentett minimálbér és gyes a bevételünk, mint bt. tulajdonosoknak. A pszichológusnak elmondtuk, hogy változtatni akarunk az életvitelünkön és esetleg alkalmazottat tartani állandó segítségnek. Persze hogy ellentmondás volt a 2 állítás között. 1. Nem tartja elegendőnek a jövedelmünket. 2. kifogásolja az alkalmazott tartását, hiszen rögtön kifordította úgy, ahogy neki tetszett, tehát, hogy mi babysittert akarunk felvenni, holott ezt senki nem mondta, mi nem is gondoltunk rá. Arra gondoltunk, jól jönne valaki, aki takarít, mos, esetleg főz. Persze az már fel se merült benne, hogy ingyért senki nem fogja ezt mindet megcsinálni . Felrótta nekünk azt is hogy az esti órákban, gyerekfektetés után járunk el vásárolni, úgy, hogy nagyszülőkre hagyjuk addig a gyerekeket. Ebből azonnal azt a következtetést vonta le, hogy nem tudjuk önállóan megoldani az életet. Nem azt, hogy nem akarjuk a srácokat kitenni a bevásárlás nyűgének, mint ahogy szoktunk nagy bevásárlóközpontokban kibőgött fejű, álmos gyerekeket látni.
„Az örökbefogadott gyermekek nevelése különleges figyelmet igényel, ezért ilyen gyorsasággal nagy számban örökbefogadni, még ha szándékuk nemes is, nem a gyermekek érdekét szolgálja.” Hát erre meg azt mondom, marhaság. A saját gyerek nevelése nem igényel különleges figyelmet? És még ha nem is egy, osztatlan figyelmet kapnak a gyerekek, nem több jut még így is mint egy intézetben? És a hab a tortán: „Meggondolandó a házaspár empatikus készsége is, - amely az örökbefogadott gyermekek nevelésénél elengedhetetlen – és etikátlan a többi örökbefogadásra váró házaspárral szemben az örökbefogadások ilyen gyors időbeli halmozása.”
Szóval csak épp egy kicsit akart bennünket leminősíteni. Nem nagyon, csak épp annyira, hogy mire ideértem a határozat olvasásában, azt kérdeztem a páromtól, hogy azért szabadlábon védekezhetünk? Hiszen nem mások elől vittünk el gyerekeket, hanem olyan babákat fogadtunk örökbe, akik intézetbe kerültek volna, hiszen idő híján, vagy származás miatt, de ezek a srácok intézetbe kerültek volna.
Hát mondani se kell talán, hogy azonnal megfellebbeztük, nehogy már el akarják hitetni velünk, hogy alkalmatlanok vagyunk, mert akkor többen nagy bajban leszünk. A másodfok pedig kérdés, környezettanulmány és új eljárás nélkül helybenhagyta az első fokú határozatot, pedig olyan tételes fellebbezést írtam, hogy legalábbis egy kérdést megért volna, hogy most akkor ki beszél félre. Mi és az összes szakértő, vagy a helyi gyámügyes néni. Gyanítom, hogy a két hivatal valahogy lezsírozta a dolgot. A közig hivatal egyedül annyit kért a kerülettől, hogy a jövőben kerülje a véleménynyilvánítást. Úgyhogy a Fővárosi bíróság döntött végül a közig hivatal jelenléte nélkül. Ügyvédi segítséget is kértünk és így kaptuk meg az engedélyünket 2000 karácsonya előtt néhány nappal.
Kicsit több mint egy évvel később, mikor Dominik már itthon szuszogott, kaptunk egy értesítést a Fővárosi Bíróságtól, hogy a Közigazgatási Hivatal megtámadta az engedélyünket, amit értesítésünk nélkül elutasítottak. Az persze érdekes kérdés, hogy mi lett volna, ha nem utasítják el ezt a felülvizsgálati kérelmet. Visszacsinálták volna az egész örökbefogadási eljárást? Netán vitték volna intézetbe a gyereket?