Gyurinak

 már 12.-én vissza kellett mennie dolgozni, de előtte még vissza tudtuk rendezni a konyhát miután kitakarítottuk. Kicsit változtattunk az elrendezésen, mert volt egy 4 polcos állvány (ami ráadásul kerekeken gurul) ami be volt szorítva egy sarokba és nem lehetett hozzáférni kb. a feléhez a dolgoknak. A fagyasztó ment a helyére, mert az amúgyis mindig hőgutát akart kapni a reggeli napfénytől régebben, ami a hátsó ajtón bezúdult egész addig, míg egy nem túlságosan szép, ám annál hatékonyabb szigetelő réteget tettem rá. A szigetelő réteg marad, mert a polcon levő dolgok sem lesznek boldogok a napsütéstől, mihelyt kipendül az időjárás, hiszen azok is ennivalófélék. 

Amúgy a pasasok, akik jöttek megjavítani a házat, meg a kertet, nagyon rendesek voltak. Próbáltak mindent megtenni azért, hogy a lehető legkevesebb legyen a felfordulás és még szépen is dolgoztak. A kertben lecserélték az összes eltört betonlapot miután kivagdosták a gyökereket alóluk, lesimították, új alapot raktak. Visszatették az évekkel ezelőtt egy viharban eltört szárító oszlopot és csináltak a karos szárítónak is egy új alapot, amibe beletették a csövet tartó bigyót is (elnézést, de lövésem sincs, minek is kellene nevezzem, az is valami csőféle, alja van és több réteg műanyag cső megy bele, mindenki csak annyit rak vissza, amennyire szüksége van ahhoz, hogy stabilan álljon a szárítója). Most már nem fütyül be a szél a konyhafalon, de azért ettől még nem lett sokkal melegebb a konyha, sajnos. Hidegebb reggeleken 12-13 fok van kinn, mármint a konyhában. 

Nekem volt még néhány napom itthon, szombat reggel mentem vissza dolgozni. 

Most kedden voltam fenn a szerelőknél, mert a kocsi reggelente vagy sok óra állás után nagyon nehezen fordult, a kormánykereket kifejezetten erővel kellett húzni. Valamitől vizes lett a szervo folyadék, azt ki kellett cserélni, most sokkal jobb, de ugye nem tudni, hogy az elvileg zárt rendszerbe honnan keveredett víz... úgyhogy ez még olyan rész siker. Majd még vissza kell mennem, hogy a csomagtartó gombját kicseréljék, mert az meg egy ideje hol kinyílt, hol nem, de most már inkább a hol nem az érvényes, így használhatatlan, pedig néha jó lenne használni. 

Itt is van olyan növényem, amit anno Ancsa húgomék vettek át, Nagyanyókámtól örököltem, mi majomkenyérfának hívtuk, itt money tree a neve. 3 darab van belőle, egy nagyon nagy, 60 cm átmérővel és magassággal, egy kb. 50 cm-es és egy kisebb ami még egész jól elfér. A legnagyobbat a reddit segítségével lepasszoltam valami közelben lakónak, a másikért talán 1-2 napon belül jönnek. A legkisebbet megtartom, az is úgyis megnő előbb-utóbb.

Egy hete

 hétfőn délután felhívott a lakásügynökség tulajdonosa, hogy jó lesz-e, ha másnap megkezdik a konyha javítását. Ott ugyanis van egy bővítés, ami többminden hatására el kezdett leszakadni a ház többi részétől. (Mint később kiderült, ez nem az első alkalom.) Hát nem kicsit voltam megdöbbenve, hanem nagyon, és inkább voltam kétségbe esve és dühös, nagyon. Eddig minden alkalommal elmondtam, hogy ha bármi van, legkevesebb 2 héttel előtte szóljanak, mert nem vagyok képes egyik napról a másikra ugrani, ha valamit akarnak a házon csinálni. Azt meg nem szeretem, ha csak úgy valaki bejönne, hogy nem vagyok/vagyunk itthon. Úgyhogy sziszegve azt válaszoltam, hogy nem, de odajöhet a vállalkozó, hogy egyeztessünk, mikor és mit akar csinálni és ehhez nekem mit kell csinálnom. Erre felhívott a biztosító embere, hogy szinte könyörögjön, hogy hadd jöjjenek és kezdjék el a munkát legalább a kertben és aztán jönnek be a házba, ha elkészültünk a konyha szinte teljes kiürítésével. Őszintén, legszívesebben a fejükhöz vágtam volna valamit, hogy mégis hogy gondolják ezt az egészet. Az volt a szerencse a szerencsétlenségben, hogy ki volt már írva 2 hét szabadságom, Gyurinak egy hét, de hát könyörgöm, nem ezzel akartam az időt tölteni....

Aztán még menetközben beütött a krach a munkahelyemen is, az egyik kolléganőmet úgy megharapta az egyik lova, hogy majdnem odalett az egyik hüvelykujja felső perce. Úgyhogy, ahelyett, hogy itthon pakoltam volna szombat és vasárnap egész nap, helyette be kellett mennem főzni mindkét délelőtt, amiből végül megfeszített tempójú pakolás, rendezgetés lett, nagyjából olyan, mint az a gyerekjáték, amiben tologatni kell a kis négyzeteket, hogy kijöjjön belőle valami értelmes. Eredményképpen az utcafelé levő szoba úgy néz ki mint egy raktár és egy konyha fúziója. Lehet benne ennivalót készíteni is, csak nem túl kényelmesen és nem túl bonyolultat. A fagyasztott cuccok kifejezetten jó szolgálatot tesznek. 

A múlt héten kinn felszedték a köveket (nagy járólapok) a kertből, kitisztították az aljzatot amennyire lehetett a gyökerektől és hozzákezdtek az új aljzat előkészítéséhez, meg a repedés reparálásának előkészítéséhez. Volt olyan pillanat, amikor kellett erősen gondolkodnom, hogy mi is történt, mikor bekapcsoltam a dagasztógépet és a fal túlsó oldalán ugyanabban a pillanatban el kezdték a fal vésését. Az első gondolatom ugye nyilván az volt, hogy mi lelte a szerencsétlen dagasztógépet, aztán rájöttem, hogy annak semmi baja, csak a falat vésik a másik oldalon....Szóval ma tipródás volt a konyha miatt, talán nem tart túl sokáig. Szerencsére nincs nagyon hideg kinn, de azért a levegő, ami beáramlik a nyitott ablakon, az nem meleg egyáltalán. A konyha ajtó pedig becsukhatatlan, annyira el van vetemedve....

Sajnos

nem volt jó ötlet magánembertől venni a kocsit Dominak, még ha szegről-végről ismerte is Gyuri. Attól még gazember volt, vagy ha nem ő, akkor az, akitől ő vette. 

Mikor végre életbelépett a biztosítás, meg lett időpont a szerelőknél is, felvittük, hogy pár dolgot mindenképp nézzenek meg rajta és javítsák meg. Erre az volt a válasz, hogy ők bizony hozzá sem nyúlnak. Ennek az autónak nem lenne szabad egyáltalán közlekednie, nem kaphatott volna vizsgát sem. Valamikor a múltban volt egy balesete, amikor is megnyomták mindkét irányból az alvázat, elől és hátul is van rajta ék alakban benyomódás, nem is kicsi. Egyenlőre óvatoskodva használja, nem túl nagy távokra, (azóta megjárta karácsony előtt a barátaival Cardiffot is) meg mentem már vele én is dolgozni, mikor a mienk a szerelőknél volt, de hát mielőtt lejár a vizsgája, el kell adni roncsnak. Talán úgy lehet szépíteni rajta, hogy a motort külön eladni mert az nagyon jó és nagyon kevés mérföld van benne. 

A jogi megoldás nem nagyon sikerült, egyáltalán nem reagált az eladó semmilyen megkeresésre. 

Azóta jártunk egy másik szerelőnél is, aki szerint talán nem akkora a baj, de az majd csak akkor derül ki igazán, ha majd májusban vizsgára kell vinni. Most addig is használja Domi. 

Még augusztusban levizsgázott Lili elméletből és már ő is jár vezetni tanulni, persze ugyanannál az oktatónál.