hétfőn délután felhívott a lakásügynökség tulajdonosa, hogy jó lesz-e, ha másnap megkezdik a konyha javítását. Ott ugyanis van egy bővítés, ami többminden hatására el kezdett leszakadni a ház többi részétől. (Mint később kiderült, ez nem az első alkalom.) Hát nem kicsit voltam megdöbbenve, hanem nagyon, és inkább voltam kétségbe esve és dühös, nagyon. Eddig minden alkalommal elmondtam, hogy ha bármi van, legkevesebb 2 héttel előtte szóljanak, mert nem vagyok képes egyik napról a másikra ugrani, ha valamit akarnak a házon csinálni. Azt meg nem szeretem, ha csak úgy valaki bejönne, hogy nem vagyok/vagyunk itthon. Úgyhogy sziszegve azt válaszoltam, hogy nem, de odajöhet a vállalkozó, hogy egyeztessünk, mikor és mit akar csinálni és ehhez nekem mit kell csinálnom. Erre felhívott a biztosító embere, hogy szinte könyörögjön, hogy hadd jöjjenek és kezdjék el a munkát legalább a kertben és aztán jönnek be a házba, ha elkészültünk a konyha szinte teljes kiürítésével. Őszintén, legszívesebben a fejükhöz vágtam volna valamit, hogy mégis hogy gondolják ezt az egészet. Az volt a szerencse a szerencsétlenségben, hogy ki volt már írva 2 hét szabadságom, Gyurinak egy hét, de hát könyörgöm, nem ezzel akartam az időt tölteni....
Aztán még menetközben beütött a krach a munkahelyemen is, az egyik kolléganőmet úgy megharapta az egyik lova, hogy majdnem odalett az egyik hüvelykujja felső perce. Úgyhogy, ahelyett, hogy itthon pakoltam volna szombat és vasárnap egész nap, helyette be kellett mennem főzni mindkét délelőtt, amiből végül megfeszített tempójú pakolás, rendezgetés lett, nagyjából olyan, mint az a gyerekjáték, amiben tologatni kell a kis négyzeteket, hogy kijöjjön belőle valami értelmes. Eredményképpen az utcafelé levő szoba úgy néz ki mint egy raktár és egy konyha fúziója. Lehet benne ennivalót készíteni is, csak nem túl kényelmesen és nem túl bonyolultat. A fagyasztott cuccok kifejezetten jó szolgálatot tesznek.
A múlt héten kinn felszedték a köveket (nagy járólapok) a kertből, kitisztították az aljzatot amennyire lehetett a gyökerektől és hozzákezdtek az új aljzat előkészítéséhez, meg a repedés reparálásának előkészítéséhez. Volt olyan pillanat, amikor kellett erősen gondolkodnom, hogy mi is történt, mikor bekapcsoltam a dagasztógépet és a fal túlsó oldalán ugyanabban a pillanatban el kezdték a fal vésését. Az első gondolatom ugye nyilván az volt, hogy mi lelte a szerencsétlen dagasztógépet, aztán rájöttem, hogy annak semmi baja, csak a falat vésik a másik oldalon....Szóval ma tipródás volt a konyha miatt, talán nem tart túl sokáig. Szerencsére nincs nagyon hideg kinn, de azért a levegő, ami beáramlik a nyitott ablakon, az nem meleg egyáltalán. A konyha ajtó pedig becsukhatatlan, annyira el van vetemedve....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése