nem sikerült idetalálnia a vizvezeték szerelőnek, azóta sem. Pedig azóta is volt levélváltásunk, sőt, a helyzet fokozódik. A konyha plafonja, fala egyre csúnyább és mostanra talán sikerült nekünk kisütni, hogy mi a baj, vagy legalábbis mi az egyik baj, ha van még. A kád maga adta meg magát, a lefolyónál van elrepedve körkörösen, több helyen. Úgyhogy próbáljuk a legkevesebbet használni, azt is a legrövidebb ideig. És hétfőre megy a következő email az ügynökséghez, hogy kerítsenek valakit akár a föld alól is, aki megjavítja a dolgokat, kicseréli a kádat, stb....Nem lesz egyszerű menet....
Ez persze csak egy a stresszes dolgok közül, mert azért más is volt mostanában.
Azután, hogy Gyuri összeszedte magát egy kicsit, még volt itthon másfél hetünk, úgyhogy néhány napot azzal töltöttünk, hogy a ház különböző helységeiben nagytakarítást és selejtezést tartottunk. Egész jól haladtunk, de azért még lesz mit csinálni legközelebb is. Beni, Domi szobája kész, a kisszoba is kész, csak ott majd festeni is kell, nagyon csúnyán bepenészedett az egyi sarok. Itt lenn az "én" szobámban is átpakoltunk egy polcot és alátettük a kerekeit, amiket ki tudja már miért, anno, mikor felállítottuk, nem tettünk alá. Így most mozgatható egész könnyen.
A trampoline-nal most már 6 perc is megy egyszerre, változó, hogy a nap végére 18 vagy 24 perc lesz az összesítés. Azért van valamiféle izomlázam állandóan, de hát az elmúlt években nem sportoltam semmit, úgyhogy talán nem kellene csodálkoznom sem, hogy itt-ott fájok.
Aztán vagy 2-3 hete, már nem is tudom pontosan, szombaton reggel a Zafira még közel itthonhoz egyszerre csak nem akart tovább menni. Gyuri vezetett, próbálta újraindítani, nyögvenyelősen, de vissza tudott fordulni, engem kidobott a Tesconál, ugyanitt van a McDonald's is, ahol Domi és Lili dolgozik, Domi már ott volt reggel korábban, úgyhogy odaszaladtam elkérni a kocsit tőle, hogy menni tudjunk dolgozni. Aztán hétfőn felvittük az autót a szerelőkhöz, oda úgy ment fel, mintha semmi nem történt volna azelőtt szombaton. Aztán kiderült, hogy a gázpedált kellett kicserélni, ami már kész is van, de nekifogtak a csomagtartó nyitógombjának a cseréjéhez is, amivel úgy elakadtak, hogy az autót azóta sem láttuk vissza. Ott valószínűleg valami elektromos vezeték szakadás is van, de már voltunk fenn szólni, hogy ha be tudják zárni a csomagtartót, akkor zárják be és rá se nézzenek többet, ne vigye a pénzt és a fáradtságot a hibakeresés, mert mostanra már tényleg ott tartunk, hogy szép volt, jó volt, de kell egy másik autó, ami kissé fiatalabb, jobb állapotú.
Azóta Domi kocsiját használjuk mi is, ő is, de tegnapelőtt ennek is volt valami hibajelzése, majd ezt is vinni kell megnézetni. De legalább levizsgázott a múltkorában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése