meg a biciklistára is, aki egy körforgalomban a semmiből az orrom elé keveredett, reggel 7 előtt, amikor itt még sötét van. Lehet, hogy észre sem vette, hogy majdnem elütöttem, annyira tekert, vagy azért tekert, mert ő tudta, hogy veszélyben van, csak én nem tudtam róla, hogy én is és ő is veszélyben vagyunk. Kb 10 centire álltam meg tőle. Körforgalom előtt alapból le szoktam lassítani, mert annyira nagy az A oszlop csinálta holttér, hogy muszáj jobban körülnézni, és mégis...Nem hinném, hogy lett volna lámpája, mert azért az csak feltűnt volna. A fényvisszaverő ruha pedig ugye sötétben nem világít magától. Mire megláttam, már majdnem elkapta a kocsi a bringa hátulját. Arra nem volt időm, hogy leboruljak Mekka felé, de gondolatban azért hálát adtam az angyalaimnak, hogy mindenki megúszta.
Aztán mikor bementem a munkahelyemre ez után a kis incidens után, átöltöztem, jöttem-mentem, aztán az éppen ügyeletes kisfőnök azt mondja, hogy jaj, ne nyúljak már semmihez, még az is lehet, hogy haza kell menjek. Mondta ezt azután, hogy én már elindítottam mindent a konyhában, megcsodáltam az újfajta rendet, amiről azt hittem, hogy a kolléganőm hagyott. Aztán kiderült, hogy haza lett küldve, mert az a szakács, akivel én is dolgoztam előző délelőtt, kapott egy értesítést, hogy pozitív a tesztje. Úgyhogy az újfajta rend nem az ő műve volt, hanem valaki más próbált valamiféle rendet varázsolni, fertőtleníteni, ettől volt olyan furcsa minden.
Végül aztán kisütötték, hogy maradjak, aztán majd meglátjuk, hogy a kontroll teszt mit mutat, egyenlőre várjuk az eredményét.
Viszont ma megkaptam az értesítést, hogy március 23.-án mehetek a második vakcinámért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése