vissza tudtam akasztani a kipufogót, de az nyilvánvaló volt, hogy ott sincs minden rendben, rá kell arra is nézni. Csütörtökre kaptam időpontot, reggel felvittem a kocsit, hogy kicseréljenek rajta pár dolgot és kértem, hogy nézzen rá a kipufogóra is. Azt mondta, ránézett, szerintem csak nagyon messziről, hogy jó lesz az még. Hát, jó volt, még aznap estig. Akkor mikor átzötykölődtem a második fekvő rendőrön az Amazonnál, azt mondta, hogy elég volt. A kedves biztonságiak már szaladtak, hogy jajajajajaj, valami nem stimmel, és aztán az egyikük behasalt a kocsi alá, leszedte a kipufogót és betette nekem a csomagtartóba. Szerencsére a rendőrök nem állítottak meg egész hétfőig, hogy hol az utolsó darabja a kipufogónak. Mondjuk nem nagyon állítanak meg egyébként sem.
Nagyon szerencsések voltunk, hogy még lockdown meg tudtuk venni azt a szerencsétlen hősugárzót, azóta is csak ott állnak a polcokon, de nem adhatják el őket, mert nem számít alapvető cikknek. Így minden ilyesmi ott áll a boltokban és le vannak a polcok fóliázva, nem lehet őket megvenni. Semmi ruházati cuccot, ágyneműfélét, meg még egy csomó mindent. Persze a hideget ez nem érdekli, úgyhogy aki ilyesmit akar mindenáron, az megveheti online. Én használom a hősugárzót, de ki szoktam egészíteni az itthoni ruházatomat még egy pár meleg zoknival és újabban egy műanyag klumpában megyek ki a konyhába, annyira szokott fázni a lábam.
Az idei tél nagyon esős, nedves volt. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor tudtam kint szárítani a ruhákat.
11.-étől "visszavagyunk" dolgozni az eredeti munkahelyemen, egy átmeneti menedzsment alatt. Jó sok változást hozott, szinte minden téren. Még november elején vagy még hamarabb, nem is tudom pontosan, volt két kollégám között valami parázs vita, aminek aztán az lett a végkifejlete, hogy nem tudnak együtt dolgozni egyáltalán, pontosabban az egyik, aki ugyanúgy kitchen assistant, mint én nem hajlandó a másikkal együtt dolgozni aki viszont főz. Vele, azaz a főzővel, nekem sem volt különösebben kiegyensúlyozott a kapcsolatom, mostanság viszont ennek a konfliktusnak köszönhetően, muszáj együtt dolgoznunk és mintha egy kicsit változott volna, úgyhogy most elviselhetőbb a légkör, de őszintén, nem vagyok nagyon optimista. Ez olyan kutyából nem lesz szalonna tipusú dolog. A munkarendem is változott, az új vezetés alatti első munkanapomon rögtön kértem, hogy változtassuk vissza a délutáni műszakkezdési időpontot 2-re, hogy Gyurinak ne kelljen ott ülnie a bejövő éjszakások között több mint egy órát, ezzel is növelve a megfertőződés veszélyét.
Egyébként meg szinte az összes műszakom mostanában hosszúnapos. Egy két hetes időszakot nézve van egy délelőtti, egy délutáni és hat egésznapos műszakom, úgyahogy kényelmesen elosztva. Mindenesetre a kenyérsütés és a bevásárlás és egyebek intézése megoldott ebben a ritmusban.
Nemrégiben jött egy levél az NHS időpontos részlegétől, kérdezvén, hogy akarok-e maradni abban a listában, ahol a térdemmel várakozok. Visszaküldtem nekik, hogy igen. Most már akkor csak fog talán történni valami, előbb vagy utóbb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése