vasárnap, június 04, 2017

Itt nem elküldenek,

hanem hívnak dolgozni. 
Az elmúlt héten végül nem is dolgoztam olyan rengeteget, csak 36 óra lett, az az előtti viszont majdnem 50. Most egyvégtében keddtől rákövetkező szombatig, azaz tegnapig dolgoztam. Úgy lett 46 óra, hogy amikor lehetett, kicsit belehúztam és korábban eljöttem, néha 1-1,5 órával hamarabb. Azért most jól esik itthon lenni kicsit. 

A mosógépest várom mint a messiást, bár lélekben arra is fel vagyok készülve, hogy el kell esetleg vinnie a gépet, mert itt nem bír vele. 

A kontakt lencsével pedig tegnap előtt visszamentem a Tescoba, hogy valami nem stimmel. Lehet, hogy valamit én baltáztam el, mert nekem az nem jött át, hogy a lencséket a tisztító folyadék teljesen el kell lepje és lehet, hogy az egyik kiszáradt kissé, ami elég volt ahhoz, hogy én úgy érezzem, mintha egy konzerves doboz teteje karistolná a szememet, de csak az egyiket és csak egy ponton. 
Egyébként pedig jó lesz az, még ha közelre nem is fogok vele tökéletesen látni esetleg. A lényeg megvan, kocsiban tökéletes, munkában is. 

Kedden reggel jó korán keltünk, mert volt három időpontunk a gyerekekkel a helyi munkaügyi központban, ami  Neath-ben van. 9-re kellett odaérnünk az első gyerekkel, de ott voltunk már negyed kilenckor. Nem lehetett tudni, hogy lesz-e valami dugó, nem tévedünk-e el, stb. Nem mertem kicentizni az időt. Így még mielőtt kinyitottak volna, volt időnk bevásárolni. Aztán szerencsére nagyon hamar végeztünk mindenkivel és jöhettünk haza. Jó is volt, mert nekem meg mennem kellett dolgozni délutánra. Majd Dominik NI száma után is kérdezősködni kell, a nagyok valószínűleg hamarosan megkapják a magukét postán és aztán aki akar, kereshet magának részmunkaidős állást. Ez volt a cél, amiért Neath-be mentünk. A múlt héten pedig minden gyerek itthon volt nagyjából, szünet volt nekik. 

Nincsenek megjegyzések: