Most éppen működik...

Mármint a mosógép. Remélem, most már igazán, bár ma reggel megint arra ébredtem, hogy vár a hibaüzenet, hogy nem centrifugáz, igaz, most el sem jutott a végéig a programnak, hanem az öblítés valamelyik szakaszában megállt. Szerencsére az öblítés-centrifugázás programot kiválasztottam és most megcsinálta végig. Azóta meg mos mint a kisangyal. 
Vasárnap volt itt ugyanaz a szerelő, aki először és csóválta nagyon a fejét, hogy nem nagyon érti, ilyet ő még nem látott a 20 éves pályafutása alatt. Aztán odalyukadtunk ki, hogy  egy nyomásérzékelőt is kicserélt nekem.  Azzal váltunk el, hogy hátha nem lesz több baja. Itt is használják ugyanazt a kézjelet, amit Magyarországon is szoktunk drukkolásra, mikor a középső és a mutató ujjunkat összecsavarjuk és mondta: fingers crossed.


Hát, úgy legyen, hogy nem látjuk egymást egy darabig, akármilyen kedves ember is. 

Ma reggel voltunk Mayával megint a Morriston Hospitalban egy újabb röntgen kedvéért, amit még mindig a fogai miatt kért a műtétet végző professzor. Időpontról még nem tudni, de az egyik foga a kettőből el kezdett kibújni. 
A héten végül csütörtökön be fogom lökni a röntgenre, hogy végre lássuk, hogy mitől fáj a bokája. Nem tudom mitől, de sajnos eléggé nyilvánvalóan sántikál és tényleg megrövidült a bal lába.