Múlt hétfőn voltam egy állásinterjún, ahol is sajnálatos módon nem sikerült elegendő pontot összeszednem. Már másnap tudtam, hogy nem én leszek a szerencsés. Az, hogy mit nem tudtam pontosan jól megválaszolni, még kiderítésre vár, csak valahogy nem sikerül az illetékes főnénivel összekapcsolódnom, bár már beszéltünk róla, hogy elmondja, mi nem stimmelt. Mindkét helyen, ahol szoktam dolgozni udvariasan sajnálkoztak fél másodpercig, aztán széles mosolyra szaladt a szájuk, hogy hála az égnek, nem kaptam meg az állást. (Az egyik helyen azért van nyitva egy 12 órás szerződés, amire talán van esélyem.)
Szombaton reggel volt itt az az ismerős magyar származású asszony, aki még anno leszólított bennünket a buszpályaudvaron, mikor mentünk Mayával Port Talbotba a lábas klinikára.
Azóta elég lazán, de tartjuk a kapcsolatot. Megkértem, hogy mivel ő képzett varrónő, hogy Dominik "eltört" nadrágcipzárját cserélje ki, mert az nekem annyira sosem ment, de ezt nem akartam még véletlenül sem elszúrni. Adél végül azt mondta, hogy felszalad érte. Aztán ha már itt volt, beszéltünk néhány mondatot, és valahogy szó keveredett arról, hogy a múlt héten voltunk Mumbles-ben. Mivel ő már régebben itt lakik a környéken, említett egy helyet, ami nincs is messze és szép is nagyon, aztán mikor hazament, átküldte a hely címét, hogy ha kedvünk van, elmehessünk meglátogatni, vagy végig járhassunk akár egy egész hosszú túra útvonalat is. Ez a Penllergare Valley Woods.
Vasárnap azzal a szándékkal indultunk útnak, hogy lemegyünk az egyetem parkolójába a Bay Campushoz, mert ott van elég nagy parkoló, vélhetően üres is, hétvége lévén és lehetne Gyurinak is egy kicsit gyakorolnia a vezetést. Ehhez képest kiderült, hogy a parkoló fizetős és egyébként sem nagyon lehet ott semmit csinálni, mert épp valami rendezvényük is van. Mivel innen csak egy kis ugrás volt az amazon parkoló, étmentünk oda és egy kicsit ott tudott forgolódni. Aztán egy egész más irányban, mint eddig szoktunk, elidultunk az M4-es autópályán először az ASDA nevezetű nagyáruházba vásárolni és utána folytatólag haza, ugyanezen az autópályán. Óriási szerencsém, hogy Gyuri nem lett rosszul a navigálás alatt, végig tudott navigálni a google maps segítségével. Így lényegesen könnyebb dolgom volt, mintha magamtól illetve a tábláktól vezérelve kellett volna mindkét helyre eltalálnom. Valószínűleg nem is lett volna ilyen zökkenőmentes. Azt tudni kell, hogy egyrészről elég sok az autópálya és autóút, de mindez mindenütt tele van körforgalmak sokaságával. Így ha az embernek csak homályos elképzelése van arról, hogy merre is kellene menjen, nem biztos, hogy oda is ér azonnal. Mindenesetre ezt az utat is sikeresen megjártuk.
Tegnap délután Mayának volt egy időpontja a Tesco szemészetén, aminek az lett az eredménye, hogy szemüveget kell cserélnie megint, -4-es lett a szeme. Utána még nekieredtünk a két lánnyal, hogy megnézzük legalább röviden, hogy milyen is az az erdő. Röviden: szép. Hosszabban: itt van pár kép, ha nem is a legjobb minőség, döntsétek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése