A szabi jó hamar eltelt, végül olyan sokat nem kalandoztunk, mint eredetileg gondoltuk, de ebben az időjárás is ludas volt egy kicsit. Mondjuk ne panaszkodjak, itt csak kissé hűvösebb volt, mint addig, de legalább hó nem esett.
Viszont legalább sort keríthettünk némi átalakításra, ami már érett egy darabja. Visszamentünk körülnézni abba a boltba, ahol anno több minden bútort vettünk, hogy Dominik asztalát lecseréljük egy nagyobbra és vegyünk még egyet és tervben volt 2 szék féle dolog is. Végül lett asztal és lett hozzá 2 irodai fotelféle is. Sőt, aznap haza is hozták, épp hogy csak hazaértünk és már itt is voltak.
Csütörtök este aztán beütött a krach, hazafelé, még az erdős szakaszon leszakadt a kipufogó hátsó szakasza, de csak lógott lenyeklődve a közepétől leválasztódva és a végéhez még ragaszkodva. Nem mertem tovább indulni, nehogy leszakítsam az egész alját a kocsinak. Hozzányúlni sem tudtam, de akkor még nem is sejtettem, hogy csak úgy egy mozdulattal fogja az autómentős pasas leszedni és bocsát utamra, hogy csak menjek nyugodtan haza, aztán a szerelőhöz.
Persze, mire idáig jutottam, eltelt vagy két óra. Nagy nehezen kisütöttem, hogy végül is melyik céggel kellene megállapodjak, hogy segítsenek, de ott volt egy kis elakadás, hogy hogyan is magyarázzam el, hogy hol vagyok. És akkor jött a rendőr a hátam mögött és megmentett. Ő szépen elmagyarázta az autómentős cégnek, hogy hol vagyok, de az is hozzátette, hogy el fog innen vinni a közeli Tescoba, hogy ne legyek veszélyben, míg ők odaérnek. Az út, aminek a szélén várakoztam, az egy kétszer egysávos, némileg szélesebb országút volt, ami azt jelenti, hogy a haladási sebesség 90 km/óra. Szóval míg ott ücsörögtem és próbáltam szorult helyzetemből kiszabadulni, húztak el mellettem rendesen. Viszont a Tescós ötlet nagyon jó volt, mert mire a rendőr odaért, már vagy másfél órája ültem a kocsiban és már minden bajom volt, fáztam és aki ismer személyesen, már biztosan tudja, hogy a WC hiányzott a legjobban. (a rendőrhöz nagyon kedves voltam, nem akartam neki mindenáron valamit tanítani ékes magyar nyelven, bár az orosz és lengyel kiejtése egész jó volt, mikor még annál a kérdésnél tartottunk, hogy honnan is jöttem eredetileg)
Viszont éppen csak kitettek a járőr kocsiból, elintéztem ügyes-bajos dolgaimat és már telefonált is az autómentős emberke, hogy megérkezett, szemben az eredetileg ígért háromnegyed tizenegyes időponttal. Hamar megtaláltuk a kocsit, alábújt és már vette is ki a leszakadt kipufogó dobot és dobta be nekem a csomagtartóba. Mondjuk nem volt olcsó, de eredetileg arra készült mindenki, hogy hazáig kell hozni az autót, nem jön el a lábán. Végül utamra engedett, és mint ma kiderült, nem is a végével volt baj annak a kipufogónak, hanem a középső rész volt szétesve és amiatt szakadt le a vége. Ennyit a használt autókról.
Annak legalább örülök, hogy nem akkor történt, mikor minden gyerek benne ült, vagy éppen Gyurival kellett volna munkába sietni. Azt azért valószínű érdemes lesz megfinanszírozni, hogy valamelyik elsősegélyes cégnél tagságot venni, mert úgy lényegesen olcsóbban megúsztuk volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése