Kiseszter ma reggel édesanyja kezét fogva áthajózott csendesebb vizekre, ahonnan nem tudni van-e valaha is visszatérés. Eddigi ismereteink szerint nem nagyon.
Most néztem vissza, hogy körülbelül két és fél -három éve derült ki, hogy valami nagyon nincs rendben és aztán kezdődött a kálvária, amit igyekezett viszonylag türelmesen végig csinálni. Eddig tartott az erő, a lelkesedés néhány hete fogyott el. Anya és Nénje ápolták az utolsó pillanatig.
Sok mindent köszönhetünk Kiseszternek, a kreativitása valamelyest átragadt a gyerekeinkre is, sokat tanultak tőle, talán észre sem vették, viszont élvezték az együtt töltött időt. Nagyon sokszor olyan programokra vitte el a gyerekeket, amire én energia vagy inkább pénz híján nem is gondoltam. Köszönet érte így nyilvánosan is.
Legyen könnyű neki a föld!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése