Nem lesz hosszú

Zsóka fedezte fel ezt a blogot, egy elég jó kis írás halmaz az Amazonról. Vannak még ma is ugyanígy működő dolgok, de vannak, amik az elmúlt néhány évben megváltoztak. Aki olvasta, amit én írtam és elolvassa ezt a blogot is, ami nem túl hosszú, és már vége is van, az észre fogja venni a különbségeket, változásokat. Kis bepillantást enged az amazon életébe is és ezen keresztül Gyuri napjait is talán könnyebb lesz követni. 

Még nem iszunk a medve bőrére......

Hétfőn voltunk Dominikkal a fogorvosnál. Ő is be volt rezelve, hogy mi lesz most vele, de nagyon sok mindent most hirtelen nem csinált az orvos, csak a szokásos állapotfelmérést. Legközelebb majd november végén megyünk vissza, hogy néhány fogán barázdazárást csináljanak, úgy mint anno Lilinek és Mayának. Benire nem emlékszem, hogy lett volna ilyene. 
Amúgy meg dagadt a szívem, hogy milyen szépen eltársalgott az orvossal. 

A tegnapi délután pedig eléggé pörgősre sikerült. Én reggeltől dolgoztam kettőig aztán háromra volt időpontunk abban a bankban, ahol a múltkorában még mindenféléket kértek tőlünk. A mindenfélék időközben megjöttek, illetve csak egy-egy mindkét gyereknek. De most valami másik fiókvezető lehetett benn a bankban, mert most megint valami másik irományt akartak hogy kérjünk a College-tól, ráadásul olyat, amiről a College-nak semmi tudomása sincsen. Nevezetesen, hogy igazolják Beni volt magyarországi lakcímét. Tették ezt annak ellenére, hogy eléjük tettem a lakcímkártyát,  mit hivatalos okiratot. Aztán végül addig gyúrtuk egymást, hogy a srác felhívott valakit a központban és ott azt mondták neki, hogy kénytelen lesz megelégedni azzal a levéllel, ami van. Most már csak az a kérdés, hogy a bank is megelégszik-e vele tényleg és lesz-e bankszámlájuk végre-valahára? Akkor kezdtem elveszteni a türelmemet, mikor arra a kérdésemre, hogy miért is kellene a College-nak olyat igazolnia, amiről sose látott egyetlen iratot sem, sőt, soha meg se kérdezte, az ügyintéző azt kérdezte, hogy mire ez a nagy sietség. Itt akkor kifejtettük neki,  hogy már néhány hónapja szórakozunk ezzel a történettel és már itt is másodjára vagyunk itt, nem ezzel szeretnénk tölteni a hátralevő életünket. Ekkor kezdett el telefonálgatni. 
Aztán már ment minden mint a karikacsapás. Az előző egy órás vajúdás után fél óra alatt megnyitotta mindkét gyerek számláját. Legalábbis reméljük. 

Utána az eredeti terveknek megfelelően visszavittük Maya cipőjét, amit a múlt héten vettünk neki. Apjuk ki volt borulva, hogy ki fogja törni benne a nyakát, de szerencsére eddig nem jutottunk el. Maya egyszer elment benne, de valahogy kijárt a sarka a cipőből. Azóta, mióta eltört a lába, arra különösen érzékeny, hogy nehogy megint ilyesmi történhessen. Azt mondja, az annyira fájt, hogy soha többet nem akar ilyet. Ebben az esetben ő maga mondta, hogy vigyük vissza a cipőt. Lett helyette másik, ami egyáltalán nem látszik balesetveszélyesnek de tetszik neki. 

Utána még átszaladtunk a Primarkba, hogy két könnyű dzsekit vegyünk a lányoknak ilyen átmeneti időre, mert nagykabátjuk már van. Viszont van, hogy egy pulcsi nem elég, de a kabát meg sok. Maya szerintem emiatt is betegeskedett, betegeskedik, mert nem öltözött fel eléggé. 
Aztán hazarohantunk, hogy átmehessünk még a Tescoba, pótolni a papírzsebkendő állományunkat. Az elmúlt 2,5 hétben nagyjából 15 doboz papírzsebkendő fogyott el, de annyira, hogy tegnap reggel lett megkezdve az utolsó doboz. 

És akkor ismét fogászat

A változatosság kedvéért most Benivel voltam a fogorvosnál még tegnap. Szegény gyerek eléggé be volt rezelve, még eddig sosem kapott injekciót az ínyébe és attól félt a legjobban. De túlélte mindenki, én is, a kezem is és végsősoron ő is. Nagy volt a megkönnyebbülés, mikor felállhatott és mehettünk. 

Hétfőn Dominik van soron. 

Egyébként pedig gyönyörű őszünk van. Sokat süt a nap, ami még melegít is egy kicsit, estére azért lehűl. Reggel 6 fok körül van a hőmérséklet és attól függően, hogy süvít-e a szél vagy sem, érezzük hidegebbnek vagy melegebbnek. 

Kicsit más dolgokról

Kicsit messzebbről kezdem, hogy érthető legyen az egész mondandóm. 

Azt már írtam, hogy a gyerekek kardoskodtak anno a mosogatógép mellett én pedig kitartottam a szárítógép mellett, mivel mindenképp dönteni kellett vagy egyik, vagy másik mellett. Hely hiányában maradt a szárítógép. Úgy gondolom, hogy jó döntés volt, viszont most, hogy már szinte naponta használok mosogatógépet, az az álláspontom, hogy ha a következő házba befér, akkor csak jöjjön az a mosogatógép is. 

A nyáron valamikor már nem tudtam tovább nézni a konyhai páraelszívó kinézetét,  elővettem a használati utasítását, hogy mit is kellene a háló résszel csinálni, hogyan kellene tisztára varázsolni. 
És onnan jött a régesrégen használt ötlet a főzéshez, sütéshez használt edényeim olajból való kivakarására is. ( Annak ellenére, hogy minden olajban sütés után kimostam őket, csak jó messzire kerültem az egy év alatt az eredeti állapottól.)

Tehát, a páraelszívó tisztítási javaslata az volt, hogy engedjek egy edénybe, esetünkben ez a mosogatót jelentette, forró vizet és tegyek bele mosogatószert  és a szűrőt. Aztán némi idő elteltével törölgessem le a zsírt, ami leoldódott. Minekutána ez a művelet sikerült, megvilágosodtam. Igazából nem is tudom, hogy felejtettem el, de arra tisztán emlékszem, hogy gyerekkoromban anya ugyanezt a módszert használta a konyhai edényekre is, annyi változtatással, hogy a gázra tette fel az edényt vízzel és mosogatószerrel és forralta egy darabig. Mostanság én is ezt csinálom a zsíros edényeimmel. Annyi csak a különbség, hogy eleve forró vizet teszek bele, a forralóból. 

Így mulat egy magyar úr! Vagy mégsem?

Hétfőn végre eljutottunk a fogorvosig anélkül, hogy az eddig meglevőkön kívül gyarapodtak volna a problémák. Őszintén szólva kicsit aggódtam, hogy az időpontunk előtt bekrepál a fogam, az, melyik húzásra várt. De végül kihúztuk addig. Én és a fogam. 

Még itthon nézegettem a papírt, hogy mit is akarna csinálni az orvos a fogaimmal és arra jutottam, hogy azt, amit tömni akarna, azt amalgámmal tervezi. Pedig az elmúlt húsz évben pénzt, fáradtságot nem kímélve éppen sikerült megszabadulnom az amalgám töméseimtől, nem állt szándékomban újra hozzájutni egyhez. Viszont a helyi Tb, az NHS nem támogatja a kompozit tömést, így mikor kérdeztem, hogy lehetne-e kompozit tömést kapni, azt válaszolta, persze, csak fizetni kell érte, 70 fontot. Végül megbeszéltük, hogy inkább fizetünk. Erről jutott eszembe a címben szereplő első mondat. 
Ami egyébként a kezelést illeti, az nagyon alapos volt, soha, sehol nem tisztították le így a fogaimat. Elől, hátul, mindenhol. A végére már nagyon jól esett becsukni a számat, amiből egyébként semmit nem éreztem szinte. A szemem vonaláig egészen el volt érzéstelenítve az arcom. Azt hiszem ezt hívhatják lórugásnak. A bölcsesség fogam pedig, ami odalett, azt hiszem nem kár érte, már elég sok baj volt vele. 
A fogorvos egy barátságos 30-as férfi, jól megtermett, amúgy szelíd ember. Kiderült, hogy valamikor a szülei a 70-es években éltek, dolgoztak Budapesten, de ő már Skóciában született. Eredetileg pedig Líbiából származik a család. 

Maya fogai illetően arra jutottunk, hogy azért kért konzultációt a fogszabályozó orvosoktól, csak ki tudja mikor hívnak be, mert nagyon hosszú a várólista. És ugyanígy Lili is várólistás a fogszabályozós orvosoknál. 

Kihelyezett kórházi osztályunkról jelentjük

Az eredeti tervekkel ellentétben idén sem sikerült elkerülnünk az iskolakezdést követő taknyoskodást. Dominik egy hétig morgott amiatt, hogy el kellett menjen iskolába annak ellenére, hogy nem volt valami fényesen és egészen nyilvánvalóan sokszor fújta az orrát és köhögött is hozzá. De ez még csak a kezdet volt, a dolog még csak most kezd kiteljesedni. Maya már a hét elején is eléggé csúnyán köhögött, mostanra már kicsit jobb, de a zsebkendő fogyasztása nagyon megnőtt százon. A hét végére a többiek is többé-kevésbé beálltak a sorba, még talán én vagyok a legkevésbé göthös. Csak a hét végén 5 doboz papírzsepit hoztunk haza, kiváncsi vagyok, mi marad belőle a jövő hét végére. 

Csütörtökön voltam Benivel a fogorvosnál. Majd kialakul, hogy mit és hogyan lehet csinálni a fogával, jó lett volna neki fogszabályozó már régebben is, úgy tűnik. Volt egy időszak, amikor ő nagyon ellenállt, most már boldogan hordaná, majd meglátjuk, mennyibe fog kerülni ez a kis úri huncutság nekünk most. A kezelése amúgy ingyenes, még úgyis, hogy már elmúlt 18. A college igazolvány erre is jogosít, de a fogszabályzó nincs ebben a körben. 
A furcsaságok köre bővült megint. A fogorvos nagyon melegen ajánlotta neki, hogy elektromos fogkefét használjon. Első nekifutásra, mivel úgyis mentünk a Tescoba, megnéztem az árát. Majdnem úgy kellett felmosni. 70 font lett volna az ajánlott tipus legolcsóbb változatának az ára. Oral B Pro2000. Ugyanez az Amazonon 25 font volt és már másnap meg is érkezett. 

A gyerekek végül csütörtökön hoztak a college-ból nyomtatványt a bankszámla nyitáshoz, talán a jövő hét elején vissza is kapjuk az illetékes osztálytól. Addig nem akartam időpontot foglalni a banknál, amíg ez a papír nincs a kezemben. 

Nem annyira egyszerű, mint azt Móricka elgondolta

Mi, naívan azt gondoltuk, hogy ha megnyitottunk egy bankszámlát, akkor az meg van nyitva, lehet küldeni az adatokat az alapítványnak, ami arra vár, hogy bankszámla számot kapjon. Én reggel, a számlanyitáshoz képest 2 nappal később elküldtem a leveleket, hogy mi a gyerekek számlaszáma.
Ééés még aznap délben jött egy levél mindkettőnek, hogy valamiért rögtön le is zárták a számlákat. Némi nyomozás után csak annyi derült ki, hogy nem is lesz számlájuk a mi bankunknál, sőt a bankcsoportnál sem. Hogy miért, azt legfeljebb ők kérdezhetnék meg, ha tudnák. Nekem sem mondtak semmit és a bankfiók alkalmazottjának sem, aki a számlát útjára indította. 

Most egy másik bankhoz mentünk, de ott meg az a közvetett "bizonyíték", hogy nekünk van lakásbérleti szerződésünk, az nem elég, kell egy másik dokumentum a  college-tól, amiben benne van még néhány másik adat is. Most ezt próbáljuk beszerezni, aztán állítólag rendben lesz minden. Mindez persze már ott derült ki a másik bankfiókban, mikor arra készültünk, hogy már számlaszámmal együtt jövünk ki. 

Azért történnek sokkal jobb dolgok is. Csücsköm magasan kiemelkedő teljesítménnyel azért úgy tűnik lépeget előre. Volt most egy képzés néhány embernek, egészen pontosan 5 főnek, akik megkapták a Fire Marshall címet a képzés után. Ez azt jelenti, hogy az egész raktárbázison van néhány, tehát nem csak ez az öt ember, akik kaptak valami emelt szintű tűzvédelmi képzést, hogy ne csak a berendezésekre legyenek utalva, hanem az ő dolguk többek közt, hogy fokozottan figyeljenek a tűzbiztonságra és vész esetén segítsenek a dolgozók kiterelésében is, a saját biztonságukat is előtérben tartva.  A másik dolog, hogy most vezetnek be egy új, magasban is dolgozó gépet, amire meghírdették, hogy lesznek, akiket felkérnek, hogy vegyenek részt a képzésben, de mindenki jelentkezhet. Csücsköm nem jelentkezett, mondván, hogy gép, magasban kell vele dolgozni, inkább nem megy oda magától. De nem úszta meg, kérdezték tőle , hogy van-e valami orvosi oka, hogy nem jelentkezett, mert ők viszont szeretnék, ha menne, sőt, ha egészséges, akkor már be is írták. Tegnap volt egy próba, hogy hogyan bírják a magasat, jól ment neki. Majd lesz még egy rövid orvosi vizsgálat, és aztán a képzés úgy két héttel később.