Mindjárt vége a szeptembernek, Domikám elmúlt 11 éves a héten.
Lehet, hogy még csak most kapom a bemelegítést, hogy milyen az, amikor a fiúk kieszik a hűtőt, de mióta iskola van, Domi még nem hozott haza uzsonnát, pedig tavaly mindennapos volt, hogy visszahozta a bekészített ennivalót, ha nem volt fogára való. Ha fotószakkörre megy, akkor is visz magával ennivalót és nem is nagyon hozza haza. Beni is dupla adag uzsonnákat és vacsorákat eszik.
Az elmúlt másfél hétben minden gyerek volt valamennyire beteg, 1-2 napot volt itthon szinte mindegyik, Lili kivételével. Ő csak múlt pénteken nem ment énekórára, bár még idejében kiderült, hogy az énektanár sem megy, mert ő is beteg. Nem ment gyógytesire sem.
A múlt hétfőn Beni jött haza a suliból és maradt csütörtökig, csütörtökön és pénteken Domi volt itthon, aztán a következő hét elején pedig Maya volt itthon szerdáig. A múlt hét vége felé már én is csatlakoztam a krahácsolókhoz és orrfújókhoz.
Tegnap volt az éves iskolanap, finomat főztünk Domi osztályával, a másik 2 osztálynál csak úgy időnként feltűntem, besegítettem, de ott valahogy nem érzem magam túl jól.
A múlt héten elővettem a babaholmikat. Csücsköm kolléganője fog szülni, és boldogan vette a felajánlást, hogy vannak babaholmik és kiságy, takarók, textilpelenka kölcsönbe. Nekik is könnyebbség lesz, nem kell annyi mindent venni. Jó volt kicsit visszagondolni a mi gyerekeink babakorára, bár az teljesen nyilvánvaló, hogy legközelebb majd valamelyik gyerek gyerekével lehet csak babáznunk, azaz csak unokázás lesz ebből, ki tudja mikor. Ezt azért olyan nagyon nem sürgetném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése