Még augusztus elején megvettem a gyerekeknek a füzeteit, már be is kötöttem őket. Attól, hogy a lányokkal mentem el vásárolni, kétszer kellett nekifutni, mert össze voltak keverve a füzetek a polcokon, és így 10-15 kockás füzettel többet vettünk vonalas helyett. Persze pótolni kellett őket, mármint a vonalasokat.
Jól kibaltáztak velünk ezekkel a Posta Paletta utalványokkal, mert alig néhány helyen fogadják el, bár mi még nyilván jobban jártunk, mint a vidéken élők. A másik, hogy abban sem volt egyértelmű állásfoglalás sehol, hogy élelmiszert is bele lehet-e venni. Tavaly pl. simán belefért egy nagyobb élelmiszer bevásárlás is. Most mielőtt bementünk az Auchanba, megkérdeztem, hogy mi a hozzáállás, kifejezetten az volt az álláspont, hogy csak és kizárólag tanszereket és ruházati dolgokat vehetek ezeken az utalványokon, aztán mikor fizetésre került a sor, a pénztáros kifejezetten megtiltotta, hogy szétválogassam a vásárolt holmit. Nyilván más összetételben vásároltam volna, ha ezt mondják így előre és nem az ellenkezőjét.
Aztán már az utolsó utalványok sorsán gondolkodtunk, mikor Csücsköm kibökte, hogy tönkrement a töltőtolla, esetleg vehetnénk egy másikat. Ekkor derült ki, hogy az a papírbolt is elfogadja őket, ahol Tétényben vásárolni szoktam. Sikerült is egy szép, grafit szürke Senator tollat vennem.
Épp ma hívtam másodszor a biztosítót, hogy mégis mikor gondolnák kifizetni a megállapított kárt. A kárszakértő kb. 1 héttel a vihar után volt itt, és azt mondta, hogy 8 nap múlva utalnak. Azóta sem jött meg a pénz. Mondjuk cserepet sem kaptam, illetve ami lenne, az 200 km-re van. De legalább a mai és tegnapi lehűléssel jött szélvihar már nem rontott a helyzeten, mivel a múltkor keletkezett cseréphiány erősen foghíjas maradt.
Ugyan a 3. "csapás" után aktívan el kezdtem lottózni, de sajna nem nyertünk.
Most az elmúlt hetekben oltári meleg volt, a csúcspontja volt az augusztus 25-i nap, amikor Laci tesóm nagylányának az esküvőjére voltunk hivatalosak. Szép is volt, jó is volt. A gyerekek is jól érezték magukat, én is sokat tudtam a debreceniekkel beszélgetni. Kiseszter győnyörűűűű kocsijával mentünk, jól elfértünk benne, Csücsköm itthon maradt házat őrizni (ennek a sztorija majd később érkezik).
Aztán tegnap el kezdtük lebontani a medencét. Leeresztettük a vizet, ami majd 15 köbméter volt, de szinte semmi nyoma nem maradt a kertben, annyira beitta föld, akkora a szárazság. Jó munka volt ma a medence tisztítása, de legalább nem volt nagy hideg, mert ugyan fújt a szél, szépen sütött a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése