Egész jó idő volt a héten, bár jó lett volna egy kis eső, nagy a szárazság. Múlt hét végén 2 délutánt rászánva, megnyestük az almafát és meg is ritkítottuk. Muszáj volt, mert már voltak olyan ágak, amik teljességgel feleslegesek voltak. Jó kis izomláza lett mindkettőnknek, de még elkészültünk a kirügyezés előtt.
Kissé meg lett nyesegetve az aranyeső is, hoztam be belőle ágakat, szépen kivirágoztak és vittem is be a kisebbek iskolájába. Aztán csütörtökön haza kellett hoznom Benit, mert halál sápadt lett a suliban és panaszkodott, hogy fáj a feje. Egész délig gubbasztott, aztán addigra valamelyest rendbe jött. Másnap Mayával a Nevtanban kezdtünk, és onnan eljöttünk 9 után nemsokkal, mert Beninek 9,40-re kaptam időpontot, de az orvos tanácstalanul széttárta a kezét. Semmi nyomát nem találta semmi betegségnek, így ma, mivel iskola nap volt, ment suliba.
Tegnap, mikor a lányok jöttek haza a gyógytesiről, Lili hazaszólt, hogy leltek egy sünit,akinek lehet valami baja van. Hát tényleg volt is baja, de talán nem túlélhetetlen. Felhívtam a közeli állatorvosi rendelőt, hogy esetleg tudnának-e csak úgy állatbaráti szeretetből megnézni, hogy megmenthető-e? Volt ott egy fiatal doktornő, aki azt mondta, hogy megtisztogatja a sünit attól a nagy ürülék gombóctól, ami kilógott belőle. Ígérte, hogy ad neki egy kis infúziót is - mert nagyon ki volt száradva - és hazaviszi ápolgatja pár napig, aztán elengedi a szabadba, ha rendbe jött. Arra gondoltam, pár nap múlva megkérdem, mi lett a sünivel.
Ma annyira jó idő volt, hogy rövid nadrágban lehetett kinn lenni, akár mezítláb is.
A pincéből pedig felhoztuk a muskátlikat, eléggé zsibbadtan néznek ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése