ugyan felkelt, összekészült, hogy megy dolgozni, de mielőtt mi elindultunk, szólt, hogy nem megy sehova, mert már most, korán fáj a feje, és valószínűleg ez csak rosszabb lesz. Mint később kiderült, tényleg rosszabb lett. Akkor abban maradtunk, hogy 8-kor, ahogy szoktuk, ha van még valaki itthon, együtt mindketten hívjuk az orvost, hogy legalább növeljük az esélyét annak, hogy legyen időpont. 9-re lett időpont, valami vészhelyzeti, különleges, mert egyébként aznap valamiért nem nagyon adtak ki időpontokat, csak néhányat. Jobb lett volna, ha kicsit későbbre adják, de nem volt választás, úgyhogy mentünk 9-re. A kenyeret, amit lassan már be kellett volna tennem a sütőbe, helyette betettem a hűtőbe, hogy ne egye meg a fene.
Kapott Lili kétféle gyógyszert/fájdalomcsillapítót a fejére és kaptunk egy újabb receptet az elvesztett helyett a használt tűk gyűjtésére szolgáló dobozhoz. Sajnos én vesztettem el valahol az eredeti receptet.
Az orvos után Lilit hazahoztam, kitettem a kenyeret melegedni és elmentem vásárolni, meg kiváltani a recepteket. Hát, nem volt egyszerű eset.
A harmadik gyógyszertár után is maradt 2 receptem, a dobozra kifejezetten azt mondták, hogy a Boots nevű drogériaféle lánchoz menjek és kérjem meg, hogy rendeljenek, mert a többiek, bármelyik patikalánchoz is tartozzanak, ugyanarról a helyről rendelik a készleteiket. Végiggondolva a következő napokat, végül abban maradtam magammal, hogy majd csütörtökön odamegyek és megrendelem. Ez így is lett, voltam délelőtt egy tréningen és hazafelé útbaejtettem a közelebbi Boots-ot meg egy másik patikát is és aztán boldogan mentem haza, hogy milyen ügyes is vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése