vasárnap, április 15, 2018

A londoni út

sajnos nem lett rövidebb egyáltalán. 
Már ami az utazási időt illeti. Olyasféle elvárásaim nem voltak, hogy London jöjjön közelebb Swanseahoz, vagy fordítva. Csak valahogy jó lett volna, ha rövidebb idő alatt meg tudtuk volna tenni. 
Amit lehetett is volna, csak két és félszeres árat kellett volna majdnem fizetni érte, hogy vonattal menjünk. Úgyhogy maradt a busz. A többség egész jól bírta, bár mindannyian nagyon fáradtak voltunk. Lili viszont kifejezetten szenvedett. Hiába adtam neki még bőven  indulás előtt valami tablettát, amit kifejezetten utazási betegségre fejlesztettek ki, igazán nem sokat használt neki. 
Több helyen lementünk az autópályáról, hogy felvegyünk még utasokat, és hát a helyzet az, hogy ezek a kisebb városok, de még Cardiff sem arra lettek tervezve, hogy ezek a nagy buszok ott lavírozzanak. Egyébként le a kalappal a sofőrök előtt, mindenki jól vezetett, de ettől még néha tényleg annyira szűk utcákon kellett menjenek, amik még a tetejében nagyon lejtősek is voltak, hogy elképesztő. 
A másik dolog, hogy nagyon korán indultunk ( 5,05-kor ment a busz). Nem mertem  úgy tervezni, hogy takkra érjünk oda a követségre, mert ugye ha nem vagyunk ott, akkor nem foglalkoznak velünk. És ugyanez volt a visszafelé úttal is, ott is volt vagy 2 óra várakozási időnk, mire felülhettünk a buszra. Mint kiderült, odafelé egész jól tudta tartani a menetidőt a busz, de visszafelé mindenféle terelések, lezárások, útjavítások voltak, így negyed 11 helyett éjfél lett mire beértünk a városba és vagy fél egy, mire hazaértünk, úgy hogy Miát is hazafuvaroztuk a barátjához. 

Reggel ért bennünket egy kis meglepetés, ugyanis kerestük már korábban is a lehetőségét az egész napos parkolásnak. Taxival nem akartunk menni, mert nem nagyon megbízhatók az időpontok tekintetében, ráadásul rettentő drágák. Reggel 6-ig és este 10 után dupla díjat számítanak fel, tehát egy utunk lett volna úgy 25 font.
A napi parkolási díj az 7 font lett volna, ha be tudok állni az egyébként szabadtéri parkolóhelyre, de nem tudtam, mert le volt zárva valami érthetetlen okból a bejárata. Mivel felesleges  idő, annak ellenére, hogy korán elmentünk itthonról, arra azért nem volt, hogy hosszasan kerengjünk parkolási lehetőséget keresve, végső kétségbeesésünkben beálltam a Tesco parkolójába. Most gyakorlatilag várjuk a büntetésről szóló értesítést a DVLA-tól. 
Ott ugyanis nem lehet 2 óránál tovább parkolni. Kérdés, hogy mennyire veszik komolyan.  

A követségen egész hamar el tudtuk intézni az útlevél ügyünket, de azt azért nem mondanám, hogy nagyon ügyfélbarát lett volna a környezet. Bennem mondjuk lett volna elvárás legalább egy, az ügyfelek számára használható wc-re és kevésbé fapados váróhelységre, bár ez volt a kisebbik probléma. 
Mikor rákérdeztem a toiletre, biztonsági okokkal hárítottak, hogy azt nem lehet bekamerázni. 
Hát ebben igazuk is van, de pl. Budafokon az okmányirodában is van wc, amit szintén nem kameráztak be, aztán mégsem okoz biztonsági problémákat. 
Na, mindegy, túléltük, 5 év múlva pedig meglátjuk, hogy megyünk. 

Nincsenek megjegyzések: