Vége lett az iskolaévnek, egész jó eredménnyel zártak a gyerekek. Senki nem kitűnő, de azért jobbára javítottak, itt-ott romlott 1-1 dolog, de az másik tárgynál javult, így kiegyenlítődött. Csak 1-2 kettes van, inkább hármasok és négyesek sorakoznak, készségtárgyakból pedig ötösök.
Valahogy egész jól alakult, az utolsó 1-2 hét nem volt annyira elviselhetetlen meleg, viszont cserébe az évzáró hete volt eszméletlen meleg. A legmelegebb persze az évzáró délutánja volt. Beniéknél benn volt az ünnepség, viszonylag gyorsan túl voltunk rajta, de nagyon fülledt volt a levegő. Benit aztán hazalódítottam és vittem a "kisebbeket" a másik iskolába az évzáróra, ami viszont kinn volt. Szakadt mindenkiről a víz. Lilikém idén is megnyerte a "szép füzet" versenyt, nagyon büszke vagyok rá, mert ez nem csak úgy megtörténik az emberrel, hogy megnyer egy ilyen versenyt, hanem ezért dolgozni kell minden héten, minden nap, hogy az évfolyamban az ő füzete legyen a legszebb, még úgy is, hogy biztos vagyok benne, hogy nem az ő írása a legszebb. A füzetvezetés viszont annyira szép, hogy nekem sose volt ennyire szép füzetem. Kapott ajándékba idén is egy szép tollat.
Az évzárót követő héten itthon volt mindenki, még Csücsköm is. Felállítottuk a medencét még az évzárók utáni hétvégén, és olyan meleg volt, hogy már szombat délután egész meleg volt a víz. Aztán már egész héten élveztük a medencézést, mert annyira meleg volt. Ilyenkor persze minden nap főznöm kell, vagy legalábbis nem árt. Nem mindig adok frisset, de többnyire amit főzök, az el is fogy.
Most hétfőn voltak először napközis táborban. Benikém gyakran kel morcosan, ma is így tett, aztán folytatta. Domi hívott fel, hogy Beni megütötte valami nevetséges affér után, és vérezni kezdett a foga, vigyem fogorvoshoz. Fogorvos csak 4 után volt, így nem vittem sehová, csak a tábor után. Szerencsére nem történt semmi komoly, csak az amúgy is kiesés előtt álló egyik szemfoga lazult meg kissé. Dél körül nekifogott jobban esni, mert ma ilyen esős napunk volt, és kitartott egész késő délutánig. Gyakorlatilag szakadt az eső úgy 1 órától 5-1/2 6-ig.
A délelőttöt és a délután egy részét is pakolással töltöttem, a pincében, mert csütörtökön lesz a lomtalanítás.Erről egész véletlenül értesültünk, de legalább megtudtuk. Délben a sok ajtónyitogatással sikerült valahogy tönkretennem a teraszajtót, bár valószínűleg én már csak a kegyelemdöfést adtam meg neki. Szerencsére bezárt állapotban romlott el. Estére már itt is voltak a szerelők, a zárszerkezet és a vasalás döglött be, majd javítani kell rajta, csak ahhoz alkatrész is kell.
Reggel, mikor jöttem visszafelé a buszmegállóból, ahová levittem Csücskömet, azt vettem észre az utcában, hogy az egyik szomszéd háza előtt fekszik egy ahhoz hasonló kutyus, mint az ott lakók kutyája. Már majdnem becsöngettem, hogy mit csinál kinn az utcán Brúnó, amikor megmozdult a kutya és azt láttam, hogy ő nem a Brúnó, hanem egy nagyon hasonló, ám feleakkora kutya. Aztán mikor jöttem vissza a táborból, megint láttam a kutyust, ugyanott feküdt, mint aki otthon van. Akkor már tudtam beszélni a gazdákkal is, és ők azt mondták, hogy nem nagyon akarnák megtartani, mert Brúnó nagyon beteg volt, erről a kutyáról meg nem tudni semmit. Mellesleg eléggé csapzott volt, még az eső előtt is. Aztán mikor mentem a gyerekekért, már azt láttam, hogy a kutyus a ház előtti teraszon feküdt Brúnótól nem túl messze. A későbbi sorsa majd kiderül, de mindenesetre mulatságos volt látni, hogy a kis kutya eltökéltsége, mármint, hogy ő ott fog lakni, legalábbis átmenetileg meghozta gyümölcsét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése