Kefír

Valahogy régebben sosem voltam olyan nagyon oda a kefírért. Elment, de különösebb vonzódásom csak a legutóbbi időkben Magyarországon megjelent Millis ízesített kefírek iránt volt. Abból is a kedvencem a citromos-bodzás volt. 
Itt pedig minden alkalommal, ha rámjött a kefírhetnék, el kellett zarándokolnom valamelyik lengyel boltba. Aztán valamikor az év elején egyszercsak lenn a városban levő Tescoban felfedeztem, hogy a hűtőpultok valamelyikébe egy kis helyet szorítottak a lengyel hús és tejtermékeknek. Így aztán most lehet "dőzsölni". Került bele Jogobella, kefír, igaz csak az eredeti, de legalább van, főtt császár szalonna, ami szintén sehol másutt nincs. Sőt, hosszas keresgélés után sikerült megtalálnom az itthoni Tescoban is ezt a szekciót, úgyhogy akkor veszek kefírt, amikor kedvem tartja. 😄

Persze az elmúlt hetek sem teltek teljesen eseménytelenül. 
Ezen a héten eddig minden nap valamilyen tréningen voltam, tegnapot kivéve. 
Hétfőn ismét az élelmiszerbiztonság volt a porondon, kedden az egészség és biztonság. Ezt amolyan munkavédelmi tréninignek írnám le. A hétfői már ismétlés volt, de a keddi az kikészített eléggé. Nagyon hosszú is volt, a témája magyarul úgyahogy ismerős, de biztos ott is meg lehetett volna fogni valamivel. De így, hogy angolul  volt az egész, állandóan a Google fordítót zaklattam, hogy rájöjjek a szavak jelentésére. És persze a végén kellett egy vizsgát is tenni. Csak remélem, hogy sikerült. És még tudták a helyzetet fokozni is, mert a helység, ahol voltunk, földszinti parkolók szintjén volt, és ennek megfelelően hideg. Úgyhogy mire hazaértem már nagyon fáztam. 
Szerda pedig még ennél is vacakabbra sikerült bizonyos szempontból. Reggel mikor elindultunk Dominikkal, szépen esett az eső. Esőkabát ide vagy oda, azért csak rommá áztam én is meg a gyerek is. Azért tudtunk együtt menni egy darabon, mert Domiék iskolája mellett van a Council oktató központja, bár végül bíztattam, hogy menjen, mert egyrészt nem bírtam volna vele a tempót, másrészt nekem későbbre kellett mennem, volt időm szötyögni. Itt az elsősegélynyújtás alapjai volt a téma. Ami nagyon jó volt benne, hogy nem csak elmélet volt, hanem gyakorlati bemutató és utána mindeki végig próbálta először a stabil oldalfekvés és aztán  az újraélesztés önálló megvalósítását is. 
Én nagyjából egy órára megszáradtam, de a cipőm még mindig vizes volt, délután került fel a radiátorra itthon, Domiéval együtt. Ez a teszt biztosan sikerült, mert még a végén átnézte az oktató. 
Mikor hazaértem, rögtön a forró zuhany alá mentem és ez valahogy rendbehozta a lelki békémet. 

Közben ugye, nap mint nap vártam a Currys hívását, hogy mikor hozzák a mélyhűtőt, aztán valahogy a hét elején elvesztettem a türelmemet és írtam nekik, hogy mi a kutyafüle van? Másnap visszahívtak és akkor végül kiderült, hogy nem kell nekem a telefonon lógnom egész nap, mert majd SMS-t küldenek egy dátummal, ami, ha nem jó, módosítható. Csak az első tájékoztatóban egyáltalán nem ez volt leírva. 
Most a hétvégén jár le a 21 nap, de ahogy elnézem, még nem jött el az ideje, hogy kiszállítsák. A jelek szerint nincs nekik raktáron. De legalább amiatt nem kell aggódjak, hogy esetleg lemaradok a hívásukról. 

Időközben voltak kalandjaink a buszokkal is, leginkább azzal, hogy nem jöttek a kiírt időben, sőt egyáltalán. Ez napközben, mikor relatíve sűrűn járnak a buszok, még úgyahogy elmegy, persze, bármi történhet, de akkor, amikor este már szinte semmi nem megy sehova, vagy csak óránként, akkor már az ember egy kicsit morózus, főleg, hogy egy vagyon a buszjegy minden nap. 
Most már nagyon érlelődik a kocsivásárlás. Ehhez az első lépések a gyakorlati órák lesznek, amiket mindketten veszünk majd, hogy ne balesettel indítsunk mindjárt. Nekem jövő hét péntekre van 2 óra lekötve egyenlőre, amit csak akkor változtatok, ha idejében szólnak, hogy kellene menni valamit dolgozni.