Ma délelőtt felhívott az egyik tanárnő Lili iskolájából, hogy én voltam-e az, aki úgymond számonkérte az iskolán a fejlesztő pedagógust. Miután bevallottam vétkemet, azt mondja, van egy jó híre is meg egy rossz is.
A jó hír, hogy valami TÁMOP nevezetű pályázaton az egyik csepeli iskola nyert lehetőséget arra, hogy felvegyen vagy foglalkoztasson fejlesztő pedagógust, akinek ezek szerint az ottani gyerekek nem töltik ki a teljes munkaidejét. Így felajánlották a Fodornak, hogy ha akarnak a gyerekek, járjanak át. A rossz hír pedig az, hogy tanítás után kb még 30-40 percet kellene utazni miatta, be Csepel közepébe, a kórház mellé valahova a régi gyártelep mögé.
Erre azt kérdeztem a tanárnőtől, hogy ezt most így komolyan gondolták? 2 hónappal a tanév vége előtt, akkor amikor ez nem pályázati pénzből megoldandó feladat, hanem az alap lenne minden általános és középiskolánál, hogy legyen minimum 1 fejlesztőpedagógusi státusza.
Az pedig, hogy ezen kívül mit szólók hozzá, az a következő volt. Ha nem oldják meg valahogy azt, hogy a tanár jöjjön át a Liliék sulijába és ott kapjon egy termet és akár napközben is osszák be a gyerekeket, úgy, hogy ne kelljen utazgatni tanítás után, akkor én nem fogom Lilit átengedni abba a másik suliba. Egyrészt nem kifejezetten jó helyen van, a csepeli gyár tőszomszédságában, másrészt, mire vége a tanításnak, ő már teljesen használhatatlan, de az a gyanúm, hogy más gyereke is. Tehát tanítás után már semmi értelme nincs a dolognak.
Végül is abban maradtunk, hogy megpróbálják elintézni, de nem gondolom, hogy sikerülni fog nekik. A jövő héten hívnak megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése