vasárnap, május 20, 2012

Megint kórházat jártunk

Elég szaladós 3 hét telt el. 
Végül odajutottunk, hogy beköttetjük a csatornát, valószínű valami talajvíz jön fel benne, mert legutóbb 3 hét alatt megtelt, pedig semmi vízfolyás nem volt a házból pluszban, ami tölthette volna. Benn voltam az önkormányzatnál befizetni a hozzájárulás első részletét, mert azt nem tudtam volna megtenni, hogy kifizetem egybe a 70 egynéhány ezret, így most részletekben valami 90 ezer körül kell kifizetnünk, mert ugyan kamatmentes a részlet, viszont cserében rádobott az állam 27% ÁFÁ-t. A terv már benn van a csatornásoknál, még nem tudom, hogy mikor lesz bekötve. 
Most a hét vége volt főleg szaladós, mert úgy volt, hogy lesz a művházban  ötkor a szokásos iskolai bemutatkozó pénteken délután, de előtte háromra még be kellett volna mennünk a két kisebbel gyakorolni egy rövidet az énekvizsgára, ami majd a hónap végén lesz. Dominak nem nagyon megy, de nem is nagyon erőlködik, úgy tűnik, nem fogja folytatni jövőre az éneklést. Valahogy nagyon nehezen megy le a torkán, hogy hozzájár a szolfézs is. Ez volt a terv. 
És a valóság: Egy óra körül hívott Lili osztályfőnöke, hogy Lili rettentő rosszul van, érte kellene mennem. Eldobtam mindent, amit éppen csináltam és felszaladtam Liliért. Elhoztam a gyereket is és az ebédjét is, bár nem úgy nézett ki, mint aki enni fog. Hazafelé még felhívtam a gyerekrendelőt, hogy véletlen nincs-e még ott orvos, de nem volt, ajánlották, hogy menjünk be a kerületi sebészetre, majd ott mondanak valamit. Inkább felhívtam a Jánost, hogy mi legyen, és azt mondták, vigyem, megnézik. Egy fiatal doktor fogadott bennünket, és az első kérdése az volt, miután megtapintotta Lili pocakját, hogy vajon mikor volt utoljára széklete. Lilikém nagyon nehezen bökte ki, hogy előző szombaton. Addig el se eresztettek bennünket, míg Lili nem kapott egy beöntést és nem kakilt egy nagyot. Ezek után elmondta a doktor, hogy Lili nem az első volt aznap, és nem szabad egyen rizst, fehér kenyérféléket, csokit, banánt. Közben Lili kibökte, hogy hetente 2-3-szor van a suliban rizs. Szóval majd igazodni kell hozzá, bár amúgy is ez az egészségesebb. 
Így aztán még idejében hazaértünk, örültem, hogy ennyivel megúsztuk, én eleve rosszabbra készültem. Mayával elmentünk az előadásra, Lili meg itthon elaludt, apukája őrizte az álmát. Aztán másnapra már jobban volt sokkal. 

Nincsenek megjegyzések: