A karácsony előtti őrületet szerencsére pár nap nyugalom követte. Mindkettőnknek úgy jött ki a lépés, hogy nem kellett dolgoznunk. Én itthon voltam 23.-tól 26.-ig, Gyuri pedig 24.-től 26.-ig.
Így, hogy itthon voltam, arra is volt lehetőség, hogy kissé előkészüljek 25.-re, amikor is Mia és a barátja, Ieuan (ejtsd: Jajan) átjöttek karácsonyozni és együtt megvacsoráztunk. Egy cseppet feszélyezettebb volt a hangulat, de nem volt zavaró, csak egy kicsit mindenki meg volt illetődve a helyzettől, ami még eddig nem esett meg velünk. Legközelebb valószínűleg már oldottabban megy minden.
Szilveszter napján még reggel dolgoztam, aztán megint csak kedden legközelebb. Úgyhogy arra is jutott idő, hogy a TV-t nézzük. Hát, nem mondom, jó nagy.
Most 11.-én Miával voltam az ortopéd orvosnál, ami eléggé rosszul indult. A kórháznak van egy hatalmas parkolója és egy három szintes parkolóháza, mégis, hosszasan köröztem, aztán 10 perccel 2 előtt beküldem a gyereket a kórházba, hogy menjen, mert innen nem lehet elkésni. Úgy mentem utána, miután szerencsésen mégis csak lett parkolóhelyem.
Az orvos azt mondja, hogy nem, nem rövidebb a lába az MR vagy CT szerint. Nem tudom, hogy melyiket csinálták végül. Valószínűleg a tartása miatt tűnik annak mégis. A rossz tartást pedig a fájás csinálja a törött lemez és csavar miatt. Úgyhogy azokat kiveszik, ha majd a várólista elejére érünk. Amit nem lehet tudni, hogy mikor lesz.
Lilinek is megjött a levél a fogszabályozó fogászattól, március 19.-re sikerült neki időpontot kapni. Hát, ez sem lett elkapkodva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése