szombat, november 03, 2007

Maya otthon

2001. augusztusában még öten voltunk

2001. augusztusában Benivel és Mayával

Csücsköm Lilivel ugyanakkor
Mayáért ugye megint csak nem kellett messzire mennünk, mert itt Budapesten született, annak ellenére, hogy az életadó anya a déli országrészben lakott. Az asszonynak ő volt a harmadik gyereke, mint ahogy nálunk is a harmadik lett. Nagyon vékonycsontú kisbaba volt. Icike-picike lábacskákkal, kezecskékkel és egészen kicsi törékeny testtel. Az 56-os ruhákból még 1 hónaposan is majdnem kiesett, pedig addigra már egész jól összeszedte magát (2080 g volt a születési súlya).

Annak ellenére, hogy Budapest egyik leghíresebb szülészetéről vittük haza, Mayának szintén szájpenésze volt és az 1 hónapos kórházi tartózkodás miatt lett egy igen komoly köldöksérve, amit még a későbbiekben lehet, hogy a gondos kezelés ellenére meg kell majd műteni. Ez majd a felnőtt kor közeledtével kiderül. Nagyon nem figyeltek rá a kórházban és valószínű, hogy a hospitalizáció már erősen elkezdődött, mire hazakerült. Még 1-2 hónappal a hazakerülés után is nagyon haragudott a világra. Talán 3-4 hónapos lehetett, mire először elmosolyodta magát. Kellett rá erősen vigyázni, hogy nehogy a két nagyobb valahogy kipiszkálja a szemét, vagy etessen vele valami neki nem valót. Ugye akkorra Beni 21 hónapos volt, Lilike pedig 11 hónapos. Mindketten jártak már és elkezdtek beszélni. Beni akkorra indult el, mikor Lili elkezdett felállni és sétálgatni.


Nem kapkodta el nagyon. Lili pedig 7 hónaposan már állt és 8-9 hónaposan már elkezdte formálni a szavakat.


Az első éjszakát Maya végig sírta, gyakorlatilag addig sírt, amíg el nem aludt valamikor hajnalban. Nem nagyon tudtuk megnyugtatni, pedig bevetettünk mindent. Lehet, hogy az éjszakai cukros teáztatás hiányzott neki, ami legnagyobb elképedésünkre bevett kórházi gyakorlat volt. Azt viszont nem adtunk neki egyáltalán. Arra már nem emlékszem, hogy vajon próbáltam-e megetetni éjszaka, de gyanítom, hogy igen. Ettől azonban nem lett nagyobb sokkal a csend. Főképp nem túl hosszú időre.


Érdekes, hogy cumival aztán később nagyon jól aludt. Beni nem cumizott egyáltalán, se az ujját nem szopta. Lilike szinte alig cumizott, viszont az ujját, még ma is szopja néha. Mayának a későbbiekben volt olyan időszaka, amikor 7-8 cumija volt forgalomban, hogy mindig legyen legalább 1-2, amit használni lehet, vagy előkerül. Nálunk nem váltak be azok a formatervezett cumik, amiket lehet kapni. A jó kis hagyományos cseresznyecumiból, akár bármennyi is jöhetett.

Eleinte sokat volt puffadt a pocakja, mert nagyon sokat evett egyszerre, úgyhogy taktikát változtattunk. A cumisüveg felénél megálltunk 1 büfire és csak utána folytattuk az etetést és úgy 2 hónapon keresztül Sab simplex evezetű cseppeket adtunk neki, hogy ne puffadjon a sok benyelt levegőtől.

Kaptunk mindegyik gyereknek anyatejet, amit 2 naponta lehetett elhozni a gyerekrendelőből. Ez nagyon jó volt. Az értékes tápanyagtartalmon kívül még a szorulást is ki tudtuk kerülni mindig. Váltva adtuk az anyatejet és a tápszert.

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Szia!
Nagyon érdekelne minden észrevételed és tapasztaladod a hospitalizációval kapcsolatban! E témában írom majd a szakdolgozatomat...Szegeden.
theonehump@citromail.hu