A diétámmal a múlt héten lépést váltottam.

 Megmaradt a "fasting", azaz csak délután fél 2 után eszek először általában, és legutóljára este 7 körül. Ezen most annyit változtattam, hogy nem hozzávetőleges mennyiségeket eszek, hanem számolom a bevitt kalóriákat. Szerencsére a felhasznált energia mennyiségeket az órám és a telefonom tartja nyilván a Fitbit app segedelmével. 

A napi megtett lépéseket, az úszást, és valahogy beépül az ugrálás is, bár annak nincsen dedikált mérése, szerintem az a megtett lépések számát növeli csak. 

Így most egész meglódult a mérleg lefelé, nem is tudom, hogy eddig miért ódzkodtam ennyire tőle. Az nincsen, hogy halálosan éhes lennék, főleg nem állandóan, inkább néha keresni kell, hogy még mit lehetne enni 1-2-300 kalória értékben, mert tele vagyok, nem kívánok többet, de még az 1000 kalóriát is alig érem el. 

Az előző hetek pár napos nyara után most inkább hűvösebb idők járnak, eső viszont ritkán esik....

Ma este döbbentünk rá,

hogy 15.-én, azaz kedden volt 10 éve, hogy ideértünk Swanseaba. Most, hogy kicsit visszaolvastam az akkori írásaimat, hát, eléggé sok minden volt akkor egyszerre...

Csak úgy lobog a hajunk

annyi minden történt....

Június 10.-én átvettük az "új autót", ami persze csak nekünk új. Egy 10 éves Honda HRV-t. Már előtte való héten lefoglalóztuk, de még elvitték még egyszer vizsgára, még takarítottak rajta és úgy adták át. Az első reggel nagyon izgalmasra sikerült, szerencsére szabadnapos voltam.

Már majdnem odaértem Gyurival az Amazonhoz, mikor a bal első fék elkezdett füstölni. Leparkoltam az ottani buszmegállóban és hívtam az kereskedés által megadott autómentő céget, hogy én innen így bizony nem megyek sehova, csak ha ők visznek. Mondták, hogy szívesen és kb. másfél óra múlva ott volt értem a tréler és visszamentünk a kereskedésbe. 

Mivel Maya itt volt néhány napig velünk, ezért a gyerekek is itthon voltak, Domi jött le értem, hogy hazavigyen, bár adtak volna arra a délelőttre egy csereautót is. Úgy déli 1 órára már kész is volt az autó (beragadt a fék vagy mi a csuda történt, így kicserélték mindkét oldalon a fékbetéteket), lehetett hazajönni és várni a vízszerelőt, aki aznapra ígérte hogy jön. És tényleg el van törve a kád, de nem csak ott, ahol mi észrevettük, hanem a lefolyótól néhány centire van egy kb 4-5 cm-es repedés is. Valószínűleg ott több víz folyt ki mindig is. Sziloplaszttal le lett kenve a törés, de az azóta már feljött, úgyhogy most gorilla tape van rajta, fekete, jól mutat....Az ügynökség írta, hogy majd kicserélik a kádat, de hát nem kapkodnak vele, azóta is úgy van ahogy volt. 

Domi időközben több munkahelyre is pályázott, mert nagyon nem szerette a Mekit, most 3.-án volt az első munkanapja a Swansea University-n, IT Service Help Desk-en dolgozik, vagyis egyenlőre inkább betanul, úgy mondanám. Ez elég sokban más, fix beosztás, szabad hétvége, jobban kötött, mint a Meki volt, de legalább az eszét is használja. 

Vissza a kocsis dolgokhoz... Mikor mentünk a kocsit átvenni, Lilinek is találtunk a szomszédos kereskedésben egy kis autót, Honda Jazz lett neki, szintén nem új, sőt, de nagyon egyben van, a korához képest kevés mérföld futással. Nemsokára vizsgázik vezetésből és utána talán ő is tovább tud majd lépni a Mekiből. Legalább a helyi közlekedés nehézségei nem fogják visszatartani. 

Most elsején elkezdtünk Lilivel úszni járni a legközelebbi Leisure Centre-be. Van itt sok minden, lehetne járni edzőterembe, pilates-re, meg ki tudja még mire, egyenlőre úszunk, edzőterembe nem tervezek menni, jó nekem itthon az ugrálás.