Nem sokkal

Domi diplomaosztója után egyik nap Lili úgy jött haza a munkából, hogy előtte behívták az irodába és annak ellenére, hogy addig mindenki azt mondta neki, hogy ne aggódjon, mindent jól csinál, minden rendben van, egy kisebb listát soroltak fel neki, hogy mi mindet kellene javítson, változtasson. Meg volt nagyon lepődve, de persze, mondta, hogy igen, megcsinálja. Aztán néhány nappal később még jobban meglepődött,  mikor először ment megint ezután a találkozó után. Néhány órát ledolgoztattak vele, aztán behívták az irodába és felmondtak neki. Ugye gond nélkül megtehették, hiszen próbaidős volt még mindig. Zokogva jött ki a boltból, mi pont úton voltunk hazafelé így fel tudtuk venni. Ő már talán lassan feldolgozta, nekem még most is nehezemre esik írni is róla. Nagyon méltánytalannak tartom, hogy egyik nap megkérik, hogy javítson dolgokon, aztán esélyt sem adnak rá...Azért eltelt jó néhány hét, mire magához tért valamennyire, de munkája még nincs egyenlőre, talán hamarosan...

Mayáéknál is zajlott az élet. Szeptember legelején az egyik kollégája valahogy meglökte, miközben forró curry volt a kezében és ráömlött a másik kezére, úgyhogy hetekig nem tudott dolgozni, mert leégett a bőr a kézfeje egy részéről. Aztán ez még meg sem gyógyult, mikor egyik vasárnap hazafele úton megcsúsztak a vizen és egy falba rohantak. A kocsi mint kiderült később, totálkáros lett, úgyhogy Mayának át kellett tennie a fogorvost egy hónappal későbbre, mert még mindig idejár fogorvoshoz. Egyáltalán nem egyszerű bejutni egy fogorvoshoz, ha nem privát betegként mész, viszont akkor sokszorosát kell kifizetni a költségeknek. 

Most a múlt héten meg amiatt volt megint a sürgősségin, mert az egyik macskájukba belebújt a kisördög és megharapta a kezét, de el sem akarta engedni, csak nagyon nehezen. 

Aztán a múlt héten nálunk is beütött a ménkű. Lilivel mentem volna az orvoshoz aztán bevásárolni, amikor a mellettünk levő főúton nem láttam a piros lámpát a napsugárzástól, sőt még az is kiesett az eszemből, hogy keresnem kellene azt egyáltalán, mivel csak a busz jön rajta ki nagy ritkán, ezért általában zöld. Nem akarom a buszvezetőt hibáztatni, mert nyilvánvalóan neki volt elsőbbsége, de el lehetett volna kerülni az ütközést, ha meggyőződik róla, hogy tényleg megkapja-e az elsőbbségét. Hát, nem, ez nem történt meg és még én is a fékre léptem ijedtemben, nem a gázra, pedig akkor nem ütközünk egyáltalán. A kocsinak az utolsó ablaka tört ki és az ablak alatt behorpadt a karosszéria. 

Jó hideg reggel volt (december 1.), szegény utasok biztos szídták a nénikémet is, de senki nem sérült meg, olyan kis sebességgel történt az egész. Amíg papíroztunk, Lili lemondta az időpontomat az orvosnál, aztán inkább már csak mentünk haza. Itthon letakarítottam az üveget amennyire lehetett és leragasztottuk egy fekete zsák darabjával meg jó sok ragasztószalaggal a lukat. Szerencsére az autó egyébként működik, nem sérült a tank sem. 

Este bejelentettük a biztosítónak, aki közölte, hogy 3 évet elvesztettünk a bónuszunkból és egyébként is olyan öreg a kocsi, hogy csináltassuk meg az önrészből. Hát, azt majd a jövő héten meglátjuk, hogy mennyibe fog fájni a javítás. Ezen a héten semmi időm nem volt rá.

Aztán rákövetkező hétfőn este egyszer csak elkezdett dőlni  a vér az orromból minden előjel nélkül és nem akart elállni egyáltalán, semmilyen praktikára sem. Mikor már egy órája vérzett, elmentünk a kórházba a sürgősségire. Szegény Gyurinak volt extra vezetési tapasztalat, de sikerült gond nélkül megugrani. 

Relative hamar sorrakerültem, kb 40 perc múlva. Addigra állt el az orrvérzésem pont. A triage nővér arra jutott, hogy a vérnyomásom ugrott meg, de az nagyon, majdnem 200 volt. Aztán még 6 óra múlva is ott ültünk és egyre súlyosabb eseteket hoztak. Mivel előtte én reggel 5:20-kor keltem, megkértem, hogy hadd menjek haza és megígérem, hogy reggel az orvosnál kezdek. Úgy is lett, kedden reggel ott kezdtem, az orvos felírt valami nagyon enyhe vérnyomáscsökkentőt, hogy már aznap vegyek be belőle. El akart volna küldeni mindjárt vérvételre is, de kértem, hogy hadd menjek máskor, mert kivagyok az éjszakai nem alvástól. 

Így aztán csütörtökön munka után mentem vérvételre és majd most kedd reggel kell visszamennem az orvoshoz. 

Tulajdonképpen óriási szerencsém volt több alkalommal is. Ugye lehetett volna rosszabbul is kijönni ebből az ütközésből és a vérnyomás probléma is sülhetett volna el rosszabbul. 

Most meg már készülődünk a karácsonyra lassacskán....

Tegnap leszedtem 2 darab paradicsompaprikát, amik végül a nyár közepe-vége óta itt benn voltak, még talán 1-2 lesz. Abban bízok, hogy lesz így belőle pár magom jövőre.