November 10. előtt

már szinte minden nap történt valami annak érdekében, hogy a szerelési munkák el tudjanak kezdődni és zökkenőmentesen tudjanak haladni is. Azért a legnagyobb hajrá a kezdést megelőző hétvégén volt, hiszen nem lehet hetekig dobozokból élni, meg kerülgetni mindent. 

Itt lenn a földszinten kezdtek és emiatt a két lakószobát kellett kiüríteni, amik egyébként eléggé tele vannak/voltak. Úgyhogy amit lehetett, még vasárnap este felvittünk az emeletre és hétfő reggel szinte üres szobák fogadták a fiúkat. Hétfő reggelre még a mi ágyaink betétje maradt lent, mert ugye valahol aludni is kellett. Azokat reggel még felvittük korán és aztán elkezdődött a várakozás, hogy mikor fejezik be az aznapi penzumot és hurcolkodhatunk vissza és üríthetjük ki az emeleti 2 nagyobb szobát. Kedden ezek voltak soron és közben megcsinálták a földszinti szobák világítását is a plafonról. Mint később kiderült, szimultán Domi szobáját is csinálták, de ott viszonylag kevés dolog volt, úgyhogy nem kellett teljesen kiüríteni.

Szerdára az emeleti szobák befejezése maradt, és a mennyezeti világítások, aztán a visszapakolás mindenhova és kezdeni a konyha kiürítését. Szerencsére nem mindent kellett kihordani, de azért a lenti 2 szoba megint tele lett. Csütörtökön befejezték a konyhát, letesztelték a rendszert és délután befejezték...

Nagy volt a megkönnyebbülés, annál is inkább, mert sokkal hosszabb időre készültünk, azt álmomban sem gondoltam, hogy 4 nap alatt befejezik teljesen. Mindenesetre volt néhány pozitív hozadéka is ennek a hatalmas munkának. Kaptunk több aljzatot, feljebb helyezték őket, mert szinte használhatatlanul közel voltak a padlóhoz, így kevesebb lett a hosszabbító a házban. A kapcsolókat nem bevéséssel szerelték a hálózathoz, hanem a kazán mellett van egy jeladó, aminek a segítségével lehet vezérelni a kapcsolókat, amik mostanra már nem billennek, hanem mint az egér gombja a számítógépnél, csak klikkelsz rajta és akkor az addigi állás megváltozik...Ha világított, akkor nem fog, ha sötét volt akkor világos lesz. Kaptunk egy új világító testet a fürdőszobába az eddigi drótról lelógó ledes körte helyett. Azt hiszem mindenki megtett mindent mindkét oldalon a mihamarabbi befejezés érdekében. Utána már csak a dobzok kiürítése maradt, a bútorok átszervezése és újabbak beszerzése. 

Gyuri mellett volt egy könyves szekrény aminek az alsó polcaihoz nem nagyon lehetett hozzáférni az asztala miatt, ez most átkerült az "én" szobámba és fel is töltöttem a könyvekkel, amik a múltkori (évekkel ezelőtti) "vérengzést" megúszták. Az új csatlakozók helye nem lett tökéletes, így asztalt cseréltünk Gyurival, mert az én asztalomnak 4 lába van, az ő asztalának pedig lapokból van a lába és azok  már úgy nem fértek el abban a falmélyedésben, ahova szántuk az asztalát. Azt nem mondanám, hogy maradéktalanul boldog a mostani konfigurációval, de talán nem tűrhetetlen. Lett ott a közös szobánkban még egy kis polc 3 szinttel és még mindig van minek helyet keresni, találni. 

Lili szeretett volna egy másik ruhás szekrényt, úgyhogy elmentünk charity shopokba körülnézni. Találtunk is egy megfelelő méretű, beosztású szekrényt, amit néhány nap múlva ki is szállítottak. A mérete teljesen jó volt, csak azzal nem kalkuláltunk, hogy nehéz mint a kő. Úgyhogy délután beküzdöttük a házba, az előtérig, de onnan már este Gyuri segedelmével vittük fel, de szerencsére neki volt annyi esze, amire nekem nem jutott, hogy az ajtókat leszedtük. A polcokat amennyire lehetett én kiszedtem, de még ott is volt mit folytatni. Most néztem rá a netre, hogy ennek a cégnek, ezek a szekrényei vajon miből készültek, hát, mahagóni. Nem kis meglepetésre....A leselejtezett ruhás szekrény sem maradt dolog nélkül, az ment át a "boxing room"-ba, ami inkább raktárra emlékeztet mostanság amúgy is, mióta Maya elköltözött. 

Elég sok mindent kidobáltunk a házból, az elmúlt hetekben sokszor jártam a charity shopokban is és a recycling centre-ben is.  

Az utolsó darab egyenlőre az előző trampoline volt, ami sajnálatos módon egész hamar megadta magát. Egyetlen egy dolog miatt nem sajnálkozok rajta nagyon, hogy az új összehasonlíthatatlanul jobb és nem került sokkal többe. 

Mostanra 64-65 kg között van a súlyom és még tervezek leadni tizenegynéhány kilót...

Kb 3 héttel ezelőtt kaptunk egy

 emailt az ügynökségtől, ami minden volt, csak nem kedves. Az volt a lényege, hogy szinte azonnal akarják megcsináltatni a ház átvezetékezését, amit másfél éve húznak. Először ugye több árajánlatot elutasítottak, mondván, hogy túl drága. Aztán, már nem is emlékszem mikor, de volt itt egy végre szimpatikusnak látszó villanyász, talán kora nyáron. Ott tologattam a szabimat, egész sokáig, hogy nehogy ne legyen mit kivenni, ha kisütik, hogy kezdeni akarnak. Még tavaly februárban az volt az első válaszom a hírre, hogy ki kell cserélni az összes vezetéket, hogy rendben, de szóljanak időben, hogy itthon tudjak lenni. Ehhez képest ez mostanra sikerült, de az agency emaije azt sugallta, mintha mi miattunk lett volna a késlekedés, és bennünket okolnak, hogy még mindig nincs kész. Még az is ott volt, hogy ha nem vagyunk képesek megcsinálni a ház szükséges átrendezését, részleges kiürítését, akkor akár ki is költözhetünk. Arra vonatkozóan semmi közlés nem volt, hogy esetleg hova és ki fogja az extra költséget kifizetni. Gondolom úgy vélték, hogy majd mi fizetünk mindent, hogy nekik spóroljunk pénzt, vagy ki tudja....

Na mindegy. Szóval, 2 héttel később, mert annyire sürgős, sikerült megállapodjunk a mesterrel. November 10.-én kezdenek, addig még lesz néhány izgalmas és mozgalmas napunk. Meglátjuk. Próbáltam még kérni, hogy használjuk ki ezt az időszakot, amikor amúgyis itthon kell lennem az idő többségében, hogy kicseréljék végre a fürdőkádat, mivel egyre rosszabbul néz ki a fal, legutóbb már lecsepegett a víz a konyhaszekrény tetejére és onnan a pultra. Ezzel kapcsolatban sem vagyok nagyon optimista, mert a pasas, akinek jönnie kellene, nem nagyon kommunikatív és nem is kapkod nagyon. Hát majd meglátjuk.

Közben jött egy újabb hulláma a krahácsolásnak, én kezdtem lassan 2 hete, különösebben nem voltam rosszul, 1-2 napig éreztem a torkomat és köhögni kezdtem azután, hogy 2 napot együtt töltöttem Margaret kolléganőmmel, aki köhögött, persze maszk nélkül. Én, mikor elkezdtem köhögni, legalább vettem maszkot, hogy legalább ne terítsem mindenfelé. Aztán Gyuri folytatta a sort szombattól és Domi vasárnaptól. Ma azon van a sor, hogy Dominak kerítsünk időpontot az orvosnál mert az már tűrhetetlen, ahogy köhög és nem javul egyáltalán. 

Sikerült időpontot szerezni, 9:30-ra megy. Azaz mentünk, díszkiséretet adtam neki, a végeredmény 15db Amoxicillin lett. Gőzöm sincs róla, hogy mennyi szokott normálisan lenni 1 vagy 2 dobozban, de itt úgy megy, hogy annyit ad a patika, amennyit max. belehet szedni, esetünkben 15 db-ot. Ideje volt már neki is menni, zörgött az ő tüdeje is egy kicsit. 

Augusztus közepén

 Csücsköm elkapott valami vírust...Amolyan influenza félét, eléggé göthös volt hetekig. Nem verte le teljesen a lábáról, de jól sem volt igazán. Aztán szeptember elején Lili kapott el valami hasonlót, és ő már annyira nem vette jól az akadályt, egy héttel a kezdete után csak fel kellett menni az orvoshoz. Neki volt valami kötőhártyagyulladásra emlékeztető tünete is. A patikában kapott rá valami cseppet, de az nem sokat segített, 1-2 napra rá már mindkét szeméből folyt a takony... 

Nagy nehezen, némi összmunka után sikerült időponthoz jutni. Hétfő reggel 8-kor csak Lili próbálta hívni az orvost, 60. lett, mire be tudott kapcsolódni a várakozók sorába, és persze nem volt időpont addigra, mire szóhoz jutott. Másnap reggel már hárman hívtuk a rendelőt, én kaptam a 4. rajtszámot, úgyhogy átvette tőlem a telefont és így lett időpontja. Mint kiderült, idejében, mert már kissé kezdett zörögni a tüdeje. Antibiotikum egy hétig, napi egy, úgyhogy valószínűleg az valami lórugás lehetett. 

Aztán még 2 héttel később, amikor már visszament dolgozni, még egyszer fel kellett menjen az orvoshoz, mert még mindig köhögött. Akkor még kapott valami por alakú ki tudja mit és az végül rendbe hozta. 

Én időközben elértem a 70 kg-t, ami azt jelenti, hogy 2019 óta 30 kg-t fogytam. 

A legutóbbi bejegyzés óta

újabb 4.2 kg-mal lettem könnyebb. Kb ma egy hónapja, Lilitől kaptam egy új órát, ami kicsit másképp tartja nyilván a dolgokat és így kisütöttem, hogy az ugrálást az ugrókötelezéssel tudom nyomonkövetni a legjobban, bár néha elfelejtem elindítani az appot. Vettem még egy kötél nélküli ugrókötelet is, ami egy kicsit súlyozott, úgyhogy edzi a kart is. Az új óra appja szerint 51 kg körül kellene lennie a súlyomnak, nahát addig még van kb 20 kg. De, ha azt elérem, olyan karcsú leszek, mint 16-17 évesen voltam (utóljára). 

Mondjuk az nagy segítség, hogy nem kell kockás füzetben nyilvántartani a napi kalóriabevitelt, de azért csak jobb lett volna, ha hamarabb nekifogok ennek a fajta életmódnak. Igazából sajnálom kicsit az elvesztegetett éveket, mert biztos meg lehetett volna oldani valahogy, sokminden mást is megoldottam már, ezt is lehetett volna. Gőzöm sincs róla, hogy mi tartott vissza, pedig így sokkal jobb. Nincs nyüglődés, hogy hogyan is kéne bekötni a cipőmet, mert útban van a hasam, vagy jézusom, hogy fáj már a térdem, stb....

Lili azzal bíztat, hogy de legalább nekifogtam... És még  úgy is sokkal jobb így, hogy szinte mindig fázok. A konyhában, mikor dolgozunk, meleg szokott lenni, vagy legalábbis másoknak, én van hogy egész nap nem veszem le a pulóvert, vagy csak délután, mikor az épp velem dolgozó kollégám hazament és az én kedvem szerint álligathatom a légkondit. Vagy ki is kapcsolhatom akár. 

Ja, hát és persze itthon is sokat fázok, úgyhogy 2-3 pulcsi mindig kéznél van.

Augusztus vége és szeptember eleje nagyon esős volt. Augusztus 30.-án Maya azzal hívott kiborulva, hogy Ieuan kocsija megint tropára lett törve, szerencsére senki nem sérült meg nagyon, csak a kerítés, amibe belepördültek a vizes úton. Maya ott se volt, dolgozott, csak egy barátjuk ült még a kocsiban. Ez volt a második Mazda MX5-ös, amit sikerült halomra törni. Úgy tűnik, hogy ez az autó nem jó vizes úton. Szerencsére a biztosító egész hamar fizetett és lett nekik egy héttel később egy régi Vauxhall Vectrájuk. Bízunk benne, hogy kitart egy darabig és nem lesz ilyen életveszélyes, mint a Mazda. 

Ugyanebben az időszakban nálunk is voltak problémák, ha nekünk személyesen csak kényelmetlenség volt és még mindig az, másoknak komoly gondjaik lettek belőle, akkora áradás lett egy nagy egésznapos és előtte, utána többnapos esőből és egy régebben eltört, de azóta sem rendbehozott csatornatörésből aminek az eredményeképpen keletkezett egy víznyelő. Ezek a pasasok tulajdonképpen a fekáliában úsztak, kajakoztak a rengeteg eszükkel, de másnak a házába, üzletébe folyt be ez a szennyvíz. 

Beteszek néhány linket, cikkeket, videót. Ez a főútvonal olyan itt Swanseaban, mintha a Nagytétényi utat zárnák le mindkét oldalon hosszabb időre. Itt nagyon nehéz valami másik lejáratot találni a város felé, rettentő zsúfoltság lett hirtelen. Alig értünk le a fogorvoshoz, aki normálisan 12-15 percnyire van tőlünk, 50 perc volt az út. 

Ez az egyik, ez egy másik. Egy sáv, ami a városba vezet, azóta is le van részlegesen zárva, ki tudja, mikor nyitják meg. 

A mai nap pedig attól lett jeles nap, hogy Domi ma 24 éves 🎂. Véletlenül 2 tortát sikerült csinálnom, mert ezt a tortalapot még sosem sütöttem, és túl kevésnek tartottam a mennyiségeket az én nagy 26 cm-es tortakarikámhoz, így megháromszoroztam. Ennek az lett az eredménye, hogy egy hatalmas, magas torta helyett csináltam 2 laposabbat megtöltve Biscoff krémmel. 

A diétámmal a múlt héten lépést váltottam.

 Megmaradt a "fasting", azaz csak délután fél 2 után eszek először általában, és legutóljára este 7 körül. Ezen most annyit változtattam, hogy nem hozzávetőleges mennyiségeket eszek, hanem számolom a bevitt kalóriákat. Szerencsére a felhasznált energia mennyiségeket az órám és a telefonom tartja nyilván a Fitbit app segedelmével. 

A napi megtett lépéseket, az úszást, és valahogy beépül az ugrálás is, bár annak nincsen dedikált mérése, szerintem az a megtett lépések számát növeli csak. 

Így most egész meglódult a mérleg lefelé, nem is tudom, hogy eddig miért ódzkodtam ennyire tőle. Az nincsen, hogy halálosan éhes lennék, főleg nem állandóan, inkább néha keresni kell, hogy még mit lehetne enni 1-2-300 kalória értékben, mert tele vagyok, nem kívánok többet, de még az 1000 kalóriát is alig érem el. 

Az előző hetek pár napos nyara után most inkább hűvösebb idők járnak, eső viszont ritkán esik....

Ma este döbbentünk rá,

hogy 15.-én, azaz kedden volt 10 éve, hogy ideértünk Swanseaba. Most, hogy kicsit visszaolvastam az akkori írásaimat, hát, eléggé sok minden volt akkor egyszerre...

Csak úgy lobog a hajunk

annyi minden történt....

Június 10.-én átvettük az "új autót", ami persze csak nekünk új. Egy 10 éves Honda HRV-t. Már előtte való héten lefoglalóztuk, de még elvitték még egyszer vizsgára, még takarítottak rajta és úgy adták át. Az első reggel nagyon izgalmasra sikerült, szerencsére szabadnapos voltam.

Már majdnem odaértem Gyurival az Amazonhoz, mikor a bal első fék elkezdett füstölni. Leparkoltam az ottani buszmegállóban és hívtam az kereskedés által megadott autómentő céget, hogy én innen így bizony nem megyek sehova, csak ha ők visznek. Mondták, hogy szívesen és kb. másfél óra múlva ott volt értem a tréler és visszamentünk a kereskedésbe. 

Mivel Maya itt volt néhány napig velünk, ezért a gyerekek is itthon voltak, Domi jött le értem, hogy hazavigyen, bár adtak volna arra a délelőttre egy csereautót is. Úgy déli 1 órára már kész is volt az autó (beragadt a fék vagy mi a csuda történt, így kicserélték mindkét oldalon a fékbetéteket), lehetett hazajönni és várni a vízszerelőt, aki aznapra ígérte hogy jön. És tényleg el van törve a kád, de nem csak ott, ahol mi észrevettük, hanem a lefolyótól néhány centire van egy kb 4-5 cm-es repedés is. Valószínűleg ott több víz folyt ki mindig is. Sziloplaszttal le lett kenve a törés, de az azóta már feljött, úgyhogy most gorilla tape van rajta, fekete, jól mutat....Az ügynökség írta, hogy majd kicserélik a kádat, de hát nem kapkodnak vele, azóta is úgy van ahogy volt. 

Domi időközben több munkahelyre is pályázott, mert nagyon nem szerette a Mekit, most 3.-án volt az első munkanapja a Swansea University-n, IT Service Help Desk-en dolgozik, vagyis egyenlőre inkább betanul, úgy mondanám. Ez elég sokban más, fix beosztás, szabad hétvége, jobban kötött, mint a Meki volt, de legalább az eszét is használja. 

Vissza a kocsis dolgokhoz... Mikor mentünk a kocsit átvenni, Lilinek is találtunk a szomszédos kereskedésben egy kis autót, Honda Jazz lett neki, szintén nem új, sőt, de nagyon egyben van, a korához képest kevés mérföld futással. Nemsokára vizsgázik vezetésből és utána talán ő is tovább tud majd lépni a Mekiből. Legalább a helyi közlekedés nehézségei nem fogják visszatartani. 

Most elsején elkezdtünk Lilivel úszni járni a legközelebbi Leisure Centre-be. Van itt sok minden, lehetne járni edzőterembe, pilates-re, meg ki tudja még mire, egyenlőre úszunk, edzőterembe nem tervezek menni, jó nekem itthon az ugrálás.