A diétámmal a múlt héten lépést váltottam.

 Megmaradt a "fasting", azaz csak délután fél 2 után eszek először általában, és legutóljára este 7 körül. Ezen most annyit változtattam, hogy nem hozzávetőleges mennyiségeket eszek, hanem számolom a bevitt kalóriákat. Szerencsére a felhasznált energia mennyiségeket az órám és a telefonom tartja nyilván a Fitbit app segedelmével. 

A napi megtett lépéseket, az úszást, és valahogy beépül az ugrálás is, bár annak nincsen dedikált mérése, szerintem az a megtett lépések számát növeli csak. 

Így most egész meglódult a mérleg lefelé, nem is tudom, hogy eddig miért ódzkodtam ennyire tőle. Az nincsen, hogy halálosan éhes lennék, főleg nem állandóan, inkább néha keresni kell, hogy még mit lehetne enni 1-2-300 kalória értékben, mert tele vagyok, nem kívánok többet, de még az 1000 kalóriát is alig érem el. 

Az előző hetek pár napos nyara után most inkább hűvösebb idők járnak, eső viszont ritkán esik....

Ma este döbbentünk rá,

hogy 15.-én, azaz kedden volt 10 éve, hogy ideértünk Swanseaba. Most, hogy kicsit visszaolvastam az akkori írásaimat, hát, eléggé sok minden volt akkor egyszerre...

Csak úgy lobog a hajunk

annyi minden történt....

Június 10.-én átvettük az "új autót", ami persze csak nekünk új. Egy 10 éves Honda HRV-t. Már előtte való héten lefoglalóztuk, de még elvitték még egyszer vizsgára, még takarítottak rajta és úgy adták át. Az első reggel nagyon izgalmasra sikerült, szerencsére szabadnapos voltam.

Már majdnem odaértem Gyurival az Amazonhoz, mikor a bal első fék elkezdett füstölni. Leparkoltam az ottani buszmegállóban és hívtam az kereskedés által megadott autómentő céget, hogy én innen így bizony nem megyek sehova, csak ha ők visznek. Mondták, hogy szívesen és kb. másfél óra múlva ott volt értem a tréler és visszamentünk a kereskedésbe. 

Mivel Maya itt volt néhány napig velünk, ezért a gyerekek is itthon voltak, Domi jött le értem, hogy hazavigyen, bár adtak volna arra a délelőttre egy csereautót is. Úgy déli 1 órára már kész is volt az autó (beragadt a fék vagy mi a csuda történt, így kicserélték mindkét oldalon a fékbetéteket), lehetett hazajönni és várni a vízszerelőt, aki aznapra ígérte hogy jön. És tényleg el van törve a kád, de nem csak ott, ahol mi észrevettük, hanem a lefolyótól néhány centire van egy kb 4-5 cm-es repedés is. Valószínűleg ott több víz folyt ki mindig is. Sziloplaszttal le lett kenve a törés, de az azóta már feljött, úgyhogy most gorilla tape van rajta, fekete, jól mutat....Az ügynökség írta, hogy majd kicserélik a kádat, de hát nem kapkodnak vele, azóta is úgy van ahogy volt. 

Domi időközben több munkahelyre is pályázott, mert nagyon nem szerette a Mekit, most 3.-án volt az első munkanapja a Swansea University-n, IT Service Help Desk-en dolgozik, vagyis egyenlőre inkább betanul, úgy mondanám. Ez elég sokban más, fix beosztás, szabad hétvége, jobban kötött, mint a Meki volt, de legalább az eszét is használja. 

Vissza a kocsis dolgokhoz... Mikor mentünk a kocsit átvenni, Lilinek is találtunk a szomszédos kereskedésben egy kis autót, Honda Jazz lett neki, szintén nem új, sőt, de nagyon egyben van, a korához képest kevés mérföld futással. Nemsokára vizsgázik vezetésből és utána talán ő is tovább tud majd lépni a Mekiből. Legalább a helyi közlekedés nehézségei nem fogják visszatartani. 

Most elsején elkezdtünk Lilivel úszni járni a legközelebbi Leisure Centre-be. Van itt sok minden, lehetne járni edzőterembe, pilates-re, meg ki tudja még mire, egyenlőre úszunk, edzőterembe nem tervezek menni, jó nekem itthon az ugrálás. 

A Zafira

visszavan, és lesz helyette másik autó kedden. Domi kocsijának hasonló gondjai vannak, mint a Zafirának voltak régebben és legutóbb is, tisztítani kell a motort folyamatosan egy extra adalékanyaggal, mert ami bennevan tankoláskor az üzemanyagban, az nem elég. Az már megérkezett, de még nem tettünk bele belőle. Közben volt más is, kilukadt a kipufogója, azt kellett cserélni, az mára készen lett tegnap óta. 

Vízvezetékszerelő azóta sincs... 

És nem,

nem sikerült idetalálnia a vizvezeték szerelőnek, azóta sem. Pedig azóta is volt levélváltásunk, sőt, a helyzet fokozódik. A konyha plafonja, fala egyre csúnyább és mostanra talán sikerült nekünk kisütni, hogy mi a baj, vagy legalábbis mi az egyik baj, ha van még. A kád maga adta meg magát, a lefolyónál van elrepedve körkörösen, több helyen. Úgyhogy próbáljuk a legkevesebbet használni, azt is a legrövidebb ideig. És hétfőre megy a következő email az ügynökséghez, hogy kerítsenek valakit akár a föld alól is, aki megjavítja a dolgokat, kicseréli a kádat, stb....Nem lesz egyszerű menet....

Ez persze csak egy a stresszes dolgok közül, mert azért más is volt mostanában. 

Azután, hogy Gyuri összeszedte magát egy kicsit, még volt itthon másfél hetünk, úgyhogy néhány napot azzal töltöttünk, hogy a ház különböző helységeiben nagytakarítást és selejtezést tartottunk. Egész jól haladtunk, de azért még lesz mit csinálni legközelebb is. Beni, Domi szobája kész, a kisszoba is kész, csak ott majd festeni is kell, nagyon csúnyán bepenészedett az egyi sarok. Itt lenn az "én" szobámban is átpakoltunk egy polcot és alátettük a kerekeit, amiket ki tudja már miért, anno, mikor felállítottuk, nem tettünk alá. Így most mozgatható egész könnyen. 

A trampoline-nal most már 6 perc is megy egyszerre, változó, hogy a nap végére 18 vagy 24 perc lesz az összesítés. Azért van valamiféle izomlázam állandóan, de hát az elmúlt években nem sportoltam semmit, úgyhogy talán nem kellene csodálkoznom sem, hogy itt-ott fájok. 

Aztán vagy 2-3 hete, már nem is tudom pontosan, szombaton reggel  a Zafira még közel itthonhoz egyszerre csak nem akart tovább menni. Gyuri vezetett, próbálta újraindítani, nyögvenyelősen, de vissza tudott fordulni, engem kidobott a Tesconál, ugyanitt van a McDonald's is, ahol Domi és Lili dolgozik, Domi már ott volt reggel korábban, úgyhogy odaszaladtam elkérni a kocsit tőle, hogy menni tudjunk dolgozni. Aztán hétfőn felvittük az autót a szerelőkhöz, oda úgy ment fel, mintha semmi nem történt volna azelőtt szombaton. Aztán kiderült, hogy a gázpedált kellett kicserélni, ami már kész is van, de nekifogtak a csomagtartó nyitógombjának a cseréjéhez is, amivel úgy elakadtak, hogy az autót azóta sem láttuk vissza. Ott valószínűleg valami elektromos vezeték szakadás is van, de már voltunk fenn szólni, hogy ha be tudják zárni a csomagtartót, akkor zárják be és rá se nézzenek többet, ne vigye a pénzt és a fáradtságot a hibakeresés, mert mostanra már tényleg ott tartunk, hogy szép volt, jó volt, de kell egy másik autó, ami kissé fiatalabb, jobb állapotú. 

Azóta Domi kocsiját használjuk mi is, ő is, de tegnapelőtt ennek is volt valami hibajelzése, majd ezt is vinni kell megnézetni. De legalább levizsgázott a múltkorában. 

Szombaton vagy

 vasárnap a szomszéd felszedte az amúgy romokban heverő, szín tiszta életveszély kerti padlózatát és felgyújtotta. Kedves volt, mert előtte legalább szólt, hogy ha terveztem is esetleg, ne teregessek ki. Szerencsére, mire odáig jutottak, az én mosásom már benn volt a házban és nem is terveztem semmi továbbit. Még 2 napig tartott a füstölés, de mindig csak délután, úgyhogy reggel tudtam teregetni. 

Hétfőn az volt a terv, hogy Domi megy a szemészekhez a rendes 2 éves ellenőrzésére, mi Lilivel elkisérjük és közben bevásárolunk, aztán elmegyünk megnézni egy olasz fagyizót Ammanfordban. 

Vasárnap a szemészek lemondták a hétfői időpontot, áttettük következő vasárnapra. Hétfőn kettecskén kimentünk Lilivel a Tescoba és aztán indultunk Ammanfordba. A Google maps kissé eltérített bennünket, de nem volt vészes, csak odataláltunk. És igen, az olasz fagyinak nincs párja. Van itt egy nagyon ismert márka, Joe's Ice cream, és mindenki más odavan érte, csak mi húzzuk a szánkat. Az ugyanis egy mezei, bár tényleg finom vanilia fagyi, ami mindenféle feltétekkel lesz valamilyen más. Ezek pedig mindenféle más ízű fagyik, finomak és ezekre is ha akarsz még kérhetsz bármit, amihez kedved van.Szóval, ha finomat akarsz, akkor irány az olasz fagyizó .

Kedden pedig Csücsköm kidőlt, ki tudja miért, feje fájt, fáj még ma is és hányt. Az volt a tippem, hogy esetleg napszúrást kapott, de azt nem is tudom, hogy mennyire tart soká, nekem, amikor ilyesmi volt, másnapra már jól voltam. Ma egy hajszállal jobban volt, de még mindig nem igazán. 

Hétfőn is jó volt az idő, de még nem mondtam volna melegnek, ma már kifejezetten meleg van, itt ülök nyitott ablaknál, igaz meleg zokniban, de hát ez már csak így megy mostanában. 

Most estefelé írt az ügynökség tulajdonosa, hogy állítólag pénteken jön a szerelő. Azt írta ő is, hogy nem biztos benne, hogy előtte fog velünk egyeztetni, hogy mikor jöhet. Hát, az eddigiek alapján, nem, nem fog felhívni, hogy megkérdezze mikor jó nekünk, vagy jó-e akkor amikor őneki jó lenne, hanem csak beállít. Nem az az udvarias fajta. De talán idejön tényleg. 

Tegnapelőtt volt talán

 egy darabig az utolsó nap, hogy fűtöttünk. 

Szombattól mindketten szabin vagyunk, vasárnaptól Domi is, ami jelentősen megnöveli a dolog élvezeti értékét. Általában 5:15-re jár dolgozni és legyünk őszinték, nem a legjobb koránkelő, úgyhogy általában felkelek vele, legalább azt megvárni, hogy kimásszon az ágyból. Utána már rendben van, el is megy, de az nem tökéletes még, hogy felébred és rögtön kiugrik az ágyból. Annál is inkább, mert nem hagy magának időt nagyon, az utolsó pillanatra van beállítva neki ébresztő. Szóval most én is alhatok békében, ha tudok.

A vízvezetékszerelő még mindig nem jött, ma volt a napja, hogy megint írtam az ügynökségnek miatta. 

Kb egy hónapja vettem egy 1m átmérőjű trampoline-t, itt van benn mellettem a szobában és ugrálok. Az eredeti elgondolás az lett volna, hogy valahogy megtanulok normálisan ugrálókötelezni, de az sehogy sem megy. A másik, hogy az nagyon időjárásfüggő, mert arra itt benn a házban sehogy sincs hely egy lépés sem. Amúgy meg megállapíthatom, hogy kétballábas vagyok. Teljes a káosz a mozgáskordinációmban. Nagyon tetszenek a mindenféle táncos videók, meg amiket ugrálókötelekkel csinálnak nagyon sokan( Lauren vagy a Mamák meg persze sokan mások ), de hát még az alaplépéseknél is összeakadnak a lábaim, úgyhogy abban maradtam magammal, hogy csinálom amit tudok és ahogy tudom. Azt nem mondom, hogy nem igyekszem valahogy fejleszteni, de nem fogok mindenféle babérokra törni. Amúgyis az volt a cél, hogy megtámogassam egy kicsit a diétámat. 

Az történt ugyanis, hogy Sally, az egyik kolléganőm hamarosan ünnepli a 25. házassági évfordulóját. Már az elmúlt években is jelentős változáson ment át, pedig nem volt kövér egyáltalán, csak volt rajta valami kis plusz súly. Azt mostanra teljesen ledolgozta, gymbe járt, lett egy kutyájuk is és persze azzal is jobbára ő sétál. Viszont az évforduló közeledtével kitalálta, hogy vissza kellene mennie arra a súlyra, ahol volt anno. És itt kapcsolódik a story hozzám, hogy nálunk jövő januárban lesz a 30. évforduló. Sally bogarat tett a fülembe, hogy vissza kellene fogyjak ki tudja pontosan mennyire is? Aztán abba maradtam magammal, hogy ha a 65 kg-ot elérem addigra, akkor már elégedett leszek, főleg azután, hogy kb az elmúlt 4 hónapban oda-vissza csalingázott a súlyom, 1-2 néha 3 kilóval. A mostani állapotok szerint van előttem 20-21 kg ledolgozandó súly. 

Így aztán ugrálok. Minimum minden nap 10 percet, de ha megy, akkor többet is. Egy részletben nem megy egyenlőre. A legtöbb eddig 4,5 perc volt. A legelején boldog voltam a 2 perccel is, annyira kifulladtam. Aztán most volt 2 nap, hogy annyira vacakul voltam, hogy egyáltalán nem ugráltam. Valamit vagy összeettem, vagy bekaptam valami vírust, vagy a kettő kombinálódott, de még mindig nem vagyok rendben. Egy hete ettem valami töltött káposzta féle dolgot, amit úgy raktam össze mindenféle részekből. A káposzta az konzerves savanyúkáposzta volt, a töltelék a káposztalevéllel az a fagyasztóból jött, még a Lidlben vettem régebben és úgy csináltam hozzá pörkölt alapot és főztem össze. Azt éreztem első este, hogy jól megdolgoztatta a beleimet, de gondoltam, jól van, nem lesz ebből semmi baj, aztán még megettem a maradékot 2 este, és azóta is nyögök...Mostmár az elmúlt 2 napban odáig jutottam, hogy ibuprofent és paracetamolt is falatoztam az ebédeimhez, hogy kibírható legyen a nap. Remélem, hogy most már lassan abbamarad ez az egész.