November 10. előtt

már szinte minden nap történt valami annak érdekében, hogy a szerelési munkák el tudjanak kezdődni és zökkenőmentesen tudjanak haladni is. Azért a legnagyobb hajrá a kezdést megelőző hétvégén volt, hiszen nem lehet hetekig dobozokból élni, meg kerülgetni mindent. 

Itt lenn a földszinten kezdtek és emiatt a két lakószobát kellett kiüríteni, amik egyébként eléggé tele vannak/voltak. Úgyhogy amit lehetett, még vasárnap este felvittünk az emeletre és hétfő reggel szinte üres szobák fogadták a fiúkat. Hétfő reggelre még a mi ágyaink betétje maradt lent, mert ugye valahol aludni is kellett. Azokat reggel még felvittük korán és aztán elkezdődött a várakozás, hogy mikor fejezik be az aznapi penzumot és hurcolkodhatunk vissza és üríthetjük ki az emeleti 2 nagyobb szobát. Kedden ezek voltak soron és közben megcsinálták a földszinti szobák világítását is a plafonról. Mint később kiderült, szimultán Domi szobáját is csinálták, de ott viszonylag kevés dolog volt, úgyhogy nem kellett teljesen kiüríteni.

Szerdára az emeleti szobák befejezése maradt, és a mennyezeti világítások, aztán a visszapakolás mindenhova és kezdeni a konyha kiürítését. Szerencsére nem mindent kellett kihordani, de azért a lenti 2 szoba megint tele lett. Csütörtökön befejezték a konyhát, letesztelték a rendszert és délután befejezték...

Nagy volt a megkönnyebbülés, annál is inkább, mert sokkal hosszabb időre készültünk, azt álmomban sem gondoltam, hogy 4 nap alatt befejezik teljesen. Mindenesetre volt néhány pozitív hozadéka is ennek a hatalmas munkának. Kaptunk több aljzatot, feljebb helyezték őket, mert szinte használhatatlanul közel voltak a padlóhoz, így kevesebb lett a hosszabbító a házban. A kapcsolókat nem bevéséssel szerelték a hálózathoz, hanem a kazán mellett van egy jeladó, aminek a segítségével lehet vezérelni a kapcsolókat, amik mostanra már nem billennek, hanem mint az egér gombja a számítógépnél, csak klikkelsz rajta és akkor az addigi állás megváltozik...Ha világított, akkor nem fog, ha sötét volt akkor világos lesz. Kaptunk egy új világító testet a fürdőszobába az eddigi drótról lelógó ledes körte helyett. Azt hiszem mindenki megtett mindent mindkét oldalon a mihamarabbi befejezés érdekében. Utána már csak a dobzok kiürítése maradt, a bútorok átszervezése és újabbak beszerzése. 

Gyuri mellett volt egy könyves szekrény aminek az alsó polcaihoz nem nagyon lehetett hozzáférni az asztala miatt, ez most átkerült az "én" szobámba és fel is töltöttem a könyvekkel, amik a múltkori (évekkel ezelőtti) "vérengzést" megúszták. Az új csatlakozók helye nem lett tökéletes, így asztalt cseréltünk Gyurival, mert az én asztalomnak 4 lába van, az ő asztalának pedig lapokból van a lába és azok  már úgy nem fértek el abban a falmélyedésben, ahova szántuk az asztalát. Azt nem mondanám, hogy maradéktalanul boldog a mostani konfigurációval, de talán nem tűrhetetlen. Lett ott a közös szobánkban még egy kis polc 3 szinttel és még mindig van minek helyet keresni, találni. 

Lili szeretett volna egy másik ruhás szekrényt, úgyhogy elmentünk charity shopokba körülnézni. Találtunk is egy megfelelő méretű, beosztású szekrényt, amit néhány nap múlva ki is szállítottak. A mérete teljesen jó volt, csak azzal nem kalkuláltunk, hogy nehéz mint a kő. Úgyhogy délután beküzdöttük a házba, az előtérig, de onnan már este Gyuri segedelmével vittük fel, de szerencsére neki volt annyi esze, amire nekem nem jutott, hogy az ajtókat leszedtük. A polcokat amennyire lehetett én kiszedtem, de még ott is volt mit folytatni. Most néztem rá a netre, hogy ennek a cégnek, ezek a szekrényei vajon miből készültek, hát, mahagóni. Nem kis meglepetésre....A leselejtezett ruhás szekrény sem maradt dolog nélkül, az ment át a "boxing room"-ba, ami inkább raktárra emlékeztet mostanság amúgy is, mióta Maya elköltözött. 

Elég sok mindent kidobáltunk a házból, az elmúlt hetekben sokszor jártam a charity shopokban is és a recycling centre-ben is.  

Az utolsó darab egyenlőre az előző trampoline volt, ami sajnálatos módon egész hamar megadta magát. Egyetlen egy dolog miatt nem sajnálkozok rajta nagyon, hogy az új összehasonlíthatatlanul jobb és nem került sokkal többe. 

Mostanra 64-65 kg között van a súlyom és még tervezek leadni tizenegynéhány kilót...

Kb 3 héttel ezelőtt kaptunk egy

 emailt az ügynökségtől, ami minden volt, csak nem kedves. Az volt a lényege, hogy szinte azonnal akarják megcsináltatni a ház átvezetékezését, amit másfél éve húznak. Először ugye több árajánlatot elutasítottak, mondván, hogy túl drága. Aztán, már nem is emlékszem mikor, de volt itt egy végre szimpatikusnak látszó villanyász, talán kora nyáron. Ott tologattam a szabimat, egész sokáig, hogy nehogy ne legyen mit kivenni, ha kisütik, hogy kezdeni akarnak. Még tavaly februárban az volt az első válaszom a hírre, hogy ki kell cserélni az összes vezetéket, hogy rendben, de szóljanak időben, hogy itthon tudjak lenni. Ehhez képest ez mostanra sikerült, de az agency emaije azt sugallta, mintha mi miattunk lett volna a késlekedés, és bennünket okolnak, hogy még mindig nincs kész. Még az is ott volt, hogy ha nem vagyunk képesek megcsinálni a ház szükséges átrendezését, részleges kiürítését, akkor akár ki is költözhetünk. Arra vonatkozóan semmi közlés nem volt, hogy esetleg hova és ki fogja az extra költséget kifizetni. Gondolom úgy vélték, hogy majd mi fizetünk mindent, hogy nekik spóroljunk pénzt, vagy ki tudja....

Na mindegy. Szóval, 2 héttel később, mert annyire sürgős, sikerült megállapodjunk a mesterrel. November 10.-én kezdenek, addig még lesz néhány izgalmas és mozgalmas napunk. Meglátjuk. Próbáltam még kérni, hogy használjuk ki ezt az időszakot, amikor amúgyis itthon kell lennem az idő többségében, hogy kicseréljék végre a fürdőkádat, mivel egyre rosszabbul néz ki a fal, legutóbb már lecsepegett a víz a konyhaszekrény tetejére és onnan a pultra. Ezzel kapcsolatban sem vagyok nagyon optimista, mert a pasas, akinek jönnie kellene, nem nagyon kommunikatív és nem is kapkod nagyon. Hát majd meglátjuk.

Közben jött egy újabb hulláma a krahácsolásnak, én kezdtem lassan 2 hete, különösebben nem voltam rosszul, 1-2 napig éreztem a torkomat és köhögni kezdtem azután, hogy 2 napot együtt töltöttem Margaret kolléganőmmel, aki köhögött, persze maszk nélkül. Én, mikor elkezdtem köhögni, legalább vettem maszkot, hogy legalább ne terítsem mindenfelé. Aztán Gyuri folytatta a sort szombattól és Domi vasárnaptól. Ma azon van a sor, hogy Dominak kerítsünk időpontot az orvosnál mert az már tűrhetetlen, ahogy köhög és nem javul egyáltalán. 

Sikerült időpontot szerezni, 9:30-ra megy. Azaz mentünk, díszkiséretet adtam neki, a végeredmény 15db Amoxicillin lett. Gőzöm sincs róla, hogy mennyi szokott normálisan lenni 1 vagy 2 dobozban, de itt úgy megy, hogy annyit ad a patika, amennyit max. belehet szedni, esetünkben 15 db-ot. Ideje volt már neki is menni, zörgött az ő tüdeje is egy kicsit.